Köztisztasági "frontjelentés" a Magdolna negyedből

"Csapataink harcban állnak". A közös ellenség a szemét, a lomok, a közterületre nem illő, azt elcsúfító kidobott/eldobott tárgyak. A "harcostársak" a köztisztasággal foglalkozó munkások és cégek, az azokat fenntartó önkormányzatok, és a terepen élő és dolgozó lakosok, lakóközösségek, üzletek, intézmények és megbízottjaik. A közös cél: a terület tisztasága, élhetősége.

A Józsefvárosi Magdolna negyedben 2011 tavaszán a Magdolna Negyedi Szomszédsági Tanács (Maneszota) az Önkormányzattal és a Kesztyűgyár Közösségi Házzal együttműködve valósított meg egy a Belügyminisztérium által kiírt pályázaton nyertes Bűnmegelőzési Programot, amelynek egyik része a „Mozgó SzEM a köztisztaságért” volt.

Ennek keretében a program felelősei és négy 18 év körüli fiatal bő fél évig (márciustól október közepéig) kerékpárral jártuk rendszeresen (hetente 2-4-szer) a négy körzetre felosztott negyedet, diktafonnal (szükség esetén fényképezőgéppel) rögzítettünk minden, a köztisztasággal kapcsolatos anomáliát, ezeket feldolgoztuk és feltöltöttük internetre, és ezek alapján kapcsolatba léptünk a köztisztasággal kapcsolatban álló szervekkel is. Menet közben a begyűlő tapasztalatok alapján folyamatosan módosítottuk az adatkezelésünk formáját, és szeptember elejére alakult ki egy olyan rendszer, amely segítségével a szerteágazó adatmennyiség ellenére könnyen áttekinthető formában támaszthattuk alá megfigyeléseinket. Ezekre példák az itt illusztrált diagrammok.

A programban részt vevő lakosokban a több ezer rögzített adat, és a még több, gépen nem rögzíthető, de személyesen átélt tapasztalat alapján kialakult egy átfogó kép a negyed köztisztasági helyzetéről.  Mindez kiegészült a havonként megtartott szemétszedő akciók tapasztalataival. Az alábbiakban ezek tanulságairól számolunk be.

Általános megállapítások

1. A különböző köztisztasággal foglalkozó cégek munkájában megfigyelhető egy fokozatosan javuló tendencia. Ezt hiába vitatja a lakosság (lásd később), a megfigyelések rendszeres és szisztematikusan végzőiként ezt sok területen egyértelműen láttuk. Feltételezhetően hozzájárulhatott e jó folyamathoz a menet közbeni betanulás (takarítók és közvetlen vezetőik részéről), és a menet közben esetleg érkező lakossági jelzések is.
2. Ha valahol megoldásra váró helyzet van, rövid időn belül nem volt várható a megoldás „önmagától”, de pár hetes viszonylatban már igen. Ezen a területen további fejlődésre van szükség. A takarítással közvetlenül foglalkozó, alacsonyabb motiváltságú, sokszor közhasznú munkát végző munkásoktól nem várhatjuk, hogy „gazda” szemmel nézzen szét, hogy azt keresse, mi az, ami ugyan nincs előírva számára, de azért igazán elvégezhetné, vagy hogy jelezze művezetőjének a feladatkör bővítésének szükségességét. De a művezetője, magasabb vezető ha rendszeresen bejárja a terepet, akkor neki már hamarabb fel kellene figyelnie az ellátatlan feladatokra. Erre sok példát láttunk kezdetben lezáratlan „üres” telkek, a Magdolna-Karácsony sarkon levő koszos ételdoboz kupacokon hízó macskanevelde”, a Dankó elején levő törött aszfalttalpak eltávolítása, stb. Általános tapasztalat, hogy beleteli, egy jó pár hétbe, amíg az ilyen helyzetek felszámolására intézkedés történik. Ezt az időt kellene töredékére csökkenteni. Jellemző példa: a Kálvária téri volt orvosi rendelő előtt óriási kupac ágnyesedék kb egy hónapig torlaszolta el szinte a teljes járdát, míg valaki eltávolította. Negatív példa a folytatás: ezt követően a járda és úttest között a gaz 1 m magasra megnőtt, tele dobálták a járókelők szeméttel, és egyik hivatalt sem zavarta, míg végül az LMP aktivistái szedték ki azt. Ez után megint több mint egy hétig kint volt a leszedett gaz, amíg végül külön kérésükre Szabó Gábor intézkedett, hogy végül azt is elszállítsák. Ha a köztisztasággal foglalkozó szolgáltatók naprakészebbek, rugalmasabbak, erősebben működik feléjük egy kontroll, akkor nem így zajlott volna ez a történet.
3. A köztisztasággal foglalkozó cégek legtöbbje kész kapcsolatot tartani a lakossági érdekképviselőkkel (erre jó példa a nyári köztisztasági fórum, ahol a legnagyobb kerületi takarító cég kivételével minden más helyben is dolgozó cég képviselője eljött, és aktívan részt vett), de még nem alakult ki a folyamatos együttműködés kölcsönösen gyümölcsöző módja.
4. Több, takarítással foglalkozó munkással (vagy művezetőikkel) kommunikáltunk járőrözés közben, és bár ez kicsit kínos lehetett (mintha őket közvetlenül ellenőriznénk, pedig nem így volt) de feltételezhetően egy ilyen figyelem és kapcsolattartás is inspirálhat többeket, hogy munkájukat minél hatékonyabban végezzék.
5. Látványosan kimutatható az összegyűlt adatokból, hogy a negyedben a legnagyobb szennyezettség a hét végére esik. Ennek ellenére az önkormányzat (a tavalyi közmeghallgatáson elhangzott ígéret ellenére) még most sem biztosította annak forrásait, hogy szombaton és vasárnap is megtörténjen a közterületek rendes feltakarítása.
   
   
   
   
    
6. Vannak a negyednek kiemelten szennyezett területei. Ez részben abból adódik, hogy ott sűrűbb a szemét utánpótlása, részben abból, hogy eleve nem volt úgy rendbe rakva, ahogy egyébként lehetett volna. Ennek jellemző példája az általunk „Teleki téri csúcsnak” nevezett park-vég, a befelé tartó villamosmegállónál. Olyan mennyiségű apró szemét (csikkek, kupakok és egyebek) ezrei vannak beletaposva a földbe, belekeveredve a fűbe, ami már szinte vonzza az újabb szemetet. Októberi lakossági szemétszedésünkön kipróbáltuk ennek eltávolítását, és azt tapasztaltuk, hogy 7-8-an is kellett egy órán keresztül dolgoznunk (lombseprűvel, gereblyével), hogy az a pár négyzetméteres szakasz tiszta legyen. Ezt a munkát sem becsülte meg egy illetékes szerv sem, mivel a kupacokba összegyűjtött kigereblyézett szemetet direkt otthagyva azt tapasztaltuk, hogy azt senki nem szállította el. Mind a mai napig.
7. A szemétfronton való helytállásnak nagyon komoly szereplői a helyiek (társasházak és intézmények/üzletek takarítói, önkéntesek), és ez nincs megfelelően kezelve (odafigyeléssel, elismeréssel, együttműködés keresésével, pozitív ösztönzők alkalmazásával, stb.).
8. A keletkező szemét túlnyomó részét a lakosság „produkálja”, és csak kisebb (bár látványos) részét a hajléktalanok – ellentétben a közhiedelemmel. Vannak tipikus hajléktalanszemetek, legbosszantóbbak a kiborogatott kukák, emberi ürülékkupacok, széttúrt zsákok, és mindenhol ott van a rengeteg PET palack, de a hajléktalanokra nem jellemző szemét mennyisége jóval nagyobb. Köztük kiemelten a kirakott bútorok, háztartási eszközök, zsákok, és nem utolsósorban a kutyaürülék.
9. A lakosság jelentős része nem lát javulást a köztisztaság területén. Egy-egy feltűnő kezeletlen probléma könnyen felülír minden korábbi eredményt. Nagyon hiányoznak az olyan „kampányok”, amelyek segítenek tisztábban látni, aktívabban odafigyelni, „tisztábban cselekedni”.
10. A lakosság jelentős része elsősorban a hajléktalanokat teszi felelőssé a szemét keletkezéséért, és a szolgáltatókat a szemét ottmaradásáért – kevés az önkritikus megnyilvánulás, nagyon nagy szükség lenne a lakóközösségek szemléletformálására innovatív módszereket alkalmazni. Ebben eddig nem kaptunk megfelelő tanácsokat, ötleteket.
11. A lakosság nem hiszi el, hogy érdemes bejelentést tenni (rengeteg ellenpéldát ismernek). Márpedig ha ezen a területen is szemléletformálást érnénk el, akkor lenne várható, hogy mi magunk is jobban odafigyelünk saját tisztasággal kapcsolatos tevékenységünkre, és társainkra is.
12. Az előzőekből is következik, hogy a lakosságot nem sikerült bevonni a figyelő SzEM programba, hiába nyitottunk olyan webes felületet, ahol köztisztasággal kapcsolatos bejelentéseiket a Maneszotán keresztül (is) megtehetik, azt elenyésző mértékben használták ki.

Előrelépési lehetőségek

1. Mivel nincs látványos, komoly visszatartó ereje az elméletileg kiszabható büntetéseknek (olyan társasházak és üzletek, ahol nem, vagy ritkán végzik el a feladatukat), ezért azokat transzparenssé kellene tenni (lakosság számára is követhetővé, hogy hol mikor mivel bírságoltak), és ha szükséges, a büntetési tételeket (visszaesők esetén) növelni.
2. Meg kell különböztetni azokat a köztisztasági eseteket, amelyeknél egy-egy utcaszakaszon (ház előtt) az érintett háztól megkövetelhető azok felszámolása, és velük szemben azok, amelyek már túllépnek egy-egy ház (lakóközösség) elvárható kötelezettségeitől. Ha ez utóbbi helyenként rendszeres (extra terhelés pl. hajléktalanokkal), akkor ott „felmentést” kell adni a takarítási kötelezettség alól, és más fenntartású (önkormányzati vagy hajléktalanellátó) intézményre kell bízni a feladat ellátását.
3. A társasházak lakóira közvetlenebbül kell ráterhelni annak anyagi következményét, ha a ház nem végzi el utcaszakaszának kötelező tisztán tartását
4. A bérházak lakóközösségét a társasházak lakóihoz hasonlóan anyagilag érdekeltté kell tenni a házuk előtti tisztaság megoldásáért.
5. Előrelépési lehetőség lehetne, ha a szolgáltató cégek a hozzájuk beérkező jelzéseket (időpont, helyszín, jelzett anomália, intézkedés) automatikusan továbbküldenék egy partner lakossági kapcsolatnak. Így a lakossági panaszoknak (nem foglalkoztak vele, nem vették komolyan) elejét lehet venni, a nyilvános oldalon közzétett lista alapján ellenőrizhető, hogy egy-egy bejelentést vettek-e az érintettek, és történt-e reagálás. Ez a szolgáltatóknak nem kerülne több  pénzbe, és látványos javulás lenne a következmény. Lakosok sűrűbben jeleznének, elégedettebbek lennének, a cégek dolgozói még nagyobb felelősséggel végeznék munkájukat.
6. Előrelépési lehetőség lehetne, ha a lakosság kifejezné megbecsülését a köztisztaságban dolgozók (és főleg a közhasznúak) felé. „Mozgalom” indítása, különösen most télen! Értünk dolgoznak, adjunk nekik jó szót, forró teát, érdeklődjünk, stb…
7. Sokat segítene az is, ha egy-egy nagyobb területnek lenne kijelölt felelőse, névvel, elérhetőséggel (pl. önkormányzati képviselő, vagy egy lakossági érdekképviselő), aki saját magától is, és lakossági kezdeményezésre is keresné az illetékes szolgáltatókat bármilyen elmaradás esetén.
8. Egy köztisztasági „ombudsman” (pl. önkormányzati képviselő, vagy egy lakossági érdekképviselő) sokat segíthetne az önkormányzati, szolgáltatói, lakossági partnerek hatékony együttműködésének generálásában.
9. A fenti ötletek nem kiérleltek, szükséges lenne gyakran tartani olyan fórumokat, ahol az érintett szakma, döntéshozók és lakosok ezekről a kérdésekről konzultálnak, közösen keresik a megoldásokat.

A program kötött, "hivatalosan is vállalt" része véget ért, a téli időszakra való tekintettel a kerékpáros járőrözés most majd szünetel, de tavasszal - kicsit más formában - folytatjuk, és célunk nem szűnik meg: szeretnénk, ha negyedünkben egyre jobb lenne a helyzet a köztisztaság területén, és készek vagyunk ennek érdekében további lépéseket tenni.

Budapest, 2011.11.01.

Frank Sándor
Maneszota

Diagrammok nagyobb méretben:

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés