Város (Sz)Építés Józsefvárosban

Június 25-én ismét szemetet szedtünk – ezúttal a Budapesti Baptista Ifimisszió akciójához társulva. 11 órakor ellátogattam a József utcai kápolna alagsorában kezdődő eligazításukra, már 30-an voltak együtt, látszott, hogy jól szervezett csapat, akik szívesen jöttek közénk a Józsefvárosba szemetet gyűjteni, parkot gondozni, ismerkedni a helyi viszonyokkal, emberekkel. Ezúton is köszönjük munkájukat!

A tervezett program szerint több tér 13-kor kezdődő "megszállása" után 15 órára, a Kálvária térre beszéltük meg a közös folytatást.

A Maneszota részéről 11-főt toboroztunk, ebből 7-en az ifjúsági korosztályból. A fiatalokat három irányba küldtük ki szemetet szedni. Mindhárom csapat külön zsákba gyűjtötte a PET palackokat, és külön a többi szemetet. Dankó, Magdolna, Karácsony Sándor utca, Teleki tér az egyik irány, Koszorú, Magdolna, Szűz, Tavaszmező és Mátyás tér a második, Nagyfuvaros, Népszínház, Kisfuvaros, Homok és Erdélyi utca a harmadik irány. Az összegyűjtött PET palackot összetapostuk, és a szelektív gyűjtőbe dobtuk.

Ketten az Erdélyi utca 13 előtti zöld szigetből szedtük ki a szemetet, gazoltuk ki, majd kapáltuk fel egy kölcsönkapott kapával. A kőkemény talajt nehéz volt megmunkálni, látszott, hogy nem túl sűrűn van fellazítva. Szükséges lett volna egy kiadós locsolás is, ehhez nem voltak eszközeink.

A Mátyás téren az egyik zöld szigetet egy házaspár, Anna és István gondozta. Ők estére, majd vasárnap is a házukból, a Mátyás 13-ból újabb lakók bevonásával folytatták. Szeretném beszámolómban őket külön is kiemelni. Elmondták, hogy mióta rendszeresen gondozzák a házuk előtti zöld területet, sokan figyelik őket, kérdezgetik őket. Érdekes élményben volt részük akkor, amikor éppen valahová elindulva észrevették, hogy a szomszédos zöld sziget tele van egy bizonyos gyomnövénnyel, amely mérgező. Már a levelei is azok, de a bogyója egyenesen halálos is lehet. Lefújva a tervezett programot nekiláttak kihúzkodni a növényeket tövestül, és amikor a Mátyás 12 előtt üldögélő asszonyok rákérdeztek, hogy ezt miért teszik, a magyarázatot hallva ők is nekiláttak a munkának. Azóta ők is rendszeresen dolgoznak a saját házuk előtt, mások is bekapcsolódtak, és már három szigeten zajlik az önkéntes munka! A Kesztyűgyár előtt az egyik portás hónapokkal megelőzve az újabb követőket dolgozik két szigeten. Most, hogy a Tesco előtti szakasz „gazdára talált” (kivéve a közvetlenül Tesco-s részt), már időnként az üveges üzlet előtt is kapnak a növények egy kis önkéntes támogatást. Annáék elmondása szerint az ő aktivitásukra döntő hatással volt a májusi házbeszélgetés a Maneszota munkatársai és a Mátyás 13 lakói között. És ez azóta gyűrűzik tovább. Érdemes volt tehát akkor erről is beszélgetni…

A fiatalokkal fél háromra átmentünk a Kálvária térre. Nem vártuk meg a 15-re érkezésüket ígérőket, hanem zsákjainkba összeszedtük a látványos, nagyobb szemeteket. Régi tapasztalatunk, hogy bár ez látványos eredményt hozhat, de nem eredményez igazán tisztaság érzést, hiszen a rengeteg ottmaradó cigarettacsikk, szotyi mag és egyéb kisebb szemetek felszedése ezzel a módszerrel lehetetlen. Ebben most nagy változást jelentett a 15:40 körül megérkező, fiatalokból álló csapat. A kb. 30 narancssárga pólós fiú és lány már tapasztalatokat gyűjtött az előző helyszínen, mert itt egyből profin láttak neki a tennivalónak – és most már bőven voltak eszközök is. Seprűk (cirok és gallyseprű is, sőt, 7 db lombseprű), lapátok, ások, gereblyék. Külön dobozba került az összegyűjtött 8 db drogos tű.

Újult erővel estünk a Kálvária térnek, megszépült a játszótér, kitisztult a szobornál a medence, maximalista igényességű fiú páros takarította körbe a kutyafuttatót, a járdákról is le lett seperve, fűről is le lett gereblyézve minden oda nem való, és nem utolsósorban sok tízezer cigaretta csikk került a zsákokba. Ahogy a szervezőknek mondta a szakmai előkészítő cég illetékese: ezekre a „babramunkákra” legtöbbször nincs idejük a hivatásos takarítóknak, annyi a nagy méretű szemét, hogy annak eltávolítása is problémát jelent. Most a nagy létszám miatt látványos eredményt érhettünk el, jó érzés volt pár órával később végignézni munkánk gyümölcsét. A tervezett sportolásra azonban már nem volt erőnk. Talán nem is bántuk, ez hasznosabb volt...

Említésre méltó esemény volt a játszótér takarításakor az ott játszó gyerekek (tanár lévén a saját diákjaim is) bekapcsolódása. Előbb csak érdeklődve nézték, hogy mit csinálunk, aztán kérdezgetni kezdtek. Például a homok felásása közben:
-    Nektek ezt kell most csinálni?
-    Nem kell, csak mi szívesen csináljuk. Ha tisztább és puhább lesz a homok, akkor szívesebben játszotok benne ti is.
Majd később:
-    Látjátok, a kertészek ilyen munkát szoktak végezni.
-    És mennyit keresnek a kertészek?
-    Annyit, mint egy pedagógus.
-    És melyik a jobb munka?
-    Attól függ. A homok az nem kiabál vissza, nem beszél csúnyán, nem veri meg a kertészt, és egyből látni a munka eredményét. A tanárnak talán nehezebb a dolga…
Elmentem egy szerszámért, és mire visszajöttem, azt tapasztaltam, hogy mindegyik gyerek kezén kesztyű, és lelkesen gereblyézik a mászóka körüli homokot. Sokukon még soha nem volt semmilyen kesztyű, a gereblyét is maximum iskolai tankönyvből ismerték. Van egy olyan tippem, hogy közöttük lesznek egy néhányan, akik a jövőben kicsit környezettudatosabban viszonyulnak a parkhoz, játszótérhez, és kevesebbet fognak szemetelni. Sok ilyen program kellene…
Egy nappal később az egyik fiúcska azt magyarázta egy játék során, hogy ha ő nagy lesz, kertész akar lenni. És elmagyarázta, hogy miért… :)

Nekünk fontos tanulság volt ez a nap, és ha már a tanulságokról van szó: ha vannak saját eszközeink, „felfegyverezve” megyünk szemetet szedni, akkor nem csak a látványosabb, nagyobb darabokkal tudunk hadba szállni, hanem szinte mindennel, ami rontja a közérzetünket. Erről gondoskodni fogunk, beszerezzük a szükséges eszközöket, és a végén olyan jól ellátott lesz a helyi lakosság is takarító- és kertgondozó eszközökkel, hogy meg se lehet majd minket különböztetni a hivatásosoktól.

Itt szerzett tapasztalataink alapján megerősítjük elhatározásunkat: ezt a munkát folytatni kell, még többekre kiterjeszteni, és elérni azt, hogy kerületen kívüli segítség nélkül is ennyire eredményesek lehessünk. Amíg el nem érjük az ideális állapotot: amikor a helyi lakosság már leszokik a szemetelésről, vigyáz a környezetére, másokat is erre késztet, és a hivatalból megbízott takarítók a keletkező kevés szemetet úgy távolítják el, hogy az maximálisan kielégíti igényeinket…

Frank Sándor

További képek szöveggel a Google Fotótárban

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés