Magdolna negyedi Lakossági Bűnmegelőzési Tanács beszámolója
II.
A Magdolna negyed közbiztonsági és köztisztasági helyzete és a 2011-es Bűnmegelőzési program lakossági nézőpontból
Írta: Feitch Rezsőné, Németh Judit és Frank Sándor
Bevezető (I.) részek (kattintson):
1. A Magdolna negyed bemutatása
2. Szociális város-rehabilitáció - alulnézetből
3. A Magdolna Negyedi Szomszédsági Tanács (Maneszota)
4. Bűnmegelőzési Projekt 2011
4.1 Bűnmegelőzésről – általánosságban
A bűnmegelőzést tágabb értelmezéséből adódóan fontos, hogy azok a tényezők is kezelve legyenek, amelyek a lakosság komfortérzetét javítják. Nyilvánvaló, hogy egy olyan térségben, ahol a lakók jól érzik magukat, ismerik egymást, gondos gazdaként kezelik a környezetüket, sokkal kevesebb a bűnelkövetés, mint egy olyan helyen, ahol a lakók behúzódnak a lakásaikba, és nem foglalkoznak – például – a köztisztasággal. Ez a megközelítés nagyon sok mindenre kiterjedhet. Így érthető, hogy a most ismertetett bűnmegelőzési program, és az erről szóló beszámoló is nem csak a közvetlen közbiztonsági kérdésekre tér ki, hanem a lakókat foglalkoztató, kiemeltebb témakörökre is.
4.2 Előzmények
A Maneszotán belül már 2010 közepén megfogalmazódtak olyan elképzelések, melyek célja az életkörülmények javítására irányuló kezdeményezések felvállalása, amelyhez elengedhetetlen a negyed kb. 12 ezer fős lakosságán belül a tenni kész lakosok megtalálása, velük komolyabb összefogás elérése, és a különböző lehetséges partnerekkel való gyümölcsözőbb kapcsolatok kiépítése.
Megfogalmazódott igény és cél lett egyesével végiglátogatni a negyed házait, ismerkedni a lakóközösségekkel, mindenhol kiépítve az állandó kapcsolatokat. Biztatni és bátorítani a helyieket arra, hogy fogjanak össze egymással, erősítsék a szomszédi kapcsolatokat házon belül és kívül is, indítsák el a Szomszédok Egymásért (SZEM) mozgalmat, hozzanak létre Közösségi Önsegítő Rendszert (KÖR), használják ki jobban a meglévő lehetőségeket, és legyenek „megrendelők” újabb lehetőségek kialakításához (sport, kultúra).
Ezt segíthetné egy olyan klubhálózat kiépítése, amely részben meglévő klubokat (öregek otthona, Mátyás klub), részben újonnan kialakítandó klubhelyiségeket (házanként üres, nem használt - esetleg pince - helyiségekben) kötne össze egy hálózattá, amely lefedné a negyedet, lehetőségeket biztosítana a lakosok kulturált körülmények közötti találkozására, kisebb rendezvények megtartására (sakk, csocsó, pingpong, internetelérés, tanácskozások).
Megfogalmazódott az igény egy állandó utcaőrség kialakításához, akár a polgárőrségekkel együttműködve, akár egy tőlük kisebb jogosítványokkal rendelkező, de mindenképp helyi lakosok önkéntes munkájára épülő folyamatosan működő jelző- informáló- és riasztórendszer kiépítéséről, amely együttműködik a rendőrséggel, közterület felügyelettel, köztisztasági szervekkel, szociális ellátórendszerekkel. Ez az utcaőrség nem csak riasztaná szükség esetén az illetékeseket, hanem jól láthatóan folyamatosan jelen lenne a kijelölt utcákon, már jelenlétével megakadályozva bizonyos bűnelkövetéseket, és a terület „szeme”-ként segíthetné akár a lakosságnak való gyors segítségnyújtást, akár bűnelkövetés után a gyorsabb felderítést. Mivel ezt a rendszert a lakosság működtetné, értelemszerűen azokon a helyeken, és azokban az időszakokban lenne a leginkább jelen, ahol-amikor szükség van rá. Kérdésként merült fel, hogy egy ilyen utcaőrség járőrözzön-e, vagy inkább egy területhez kötődjön. Utóbbi tűnt hatékonyabbnak, mivel annyira jól behatárolhatóak a közbiztonságilag terheltebb területek.
Felmerült egy polgárőrség alapításának szükségessége is, vagy egy meglévő polgárőrség lakosokkal való feltöltése és hatékonyabbá tétele. Ezzel a cél az volt, hogy a meglévő járőrök megduplázódjanak, és helyiként jelenhessenek meg a lakosság előtt. A rendőrök önállóan nem használhatnak más rendőröktől megkülönböztethető „helyi” jelzéseket, de a velük lévő polgárőrök már igen. Hiába működött ugyanis a Szomszédsági Rendőrség, a lakosságban kevésbé tudatosult, hogy „ők a mieink”. Pedig ez jelentősen oldhatta volna a bizalomhiányt.
Találkoztak a munkatársak a Szegeden készítet Prevenciós Médiatárral is, és felismerték, hogy ezek a bűnmegelőzési kisfilmek nagyon jól felhasználhatók lehetnek a lakosokkal való tervezett beszélgetésekhez.
A fentiekben felsorolt úgy nevezett „mikro projekteket” megismerte a Rév8 ezzel a témával foglalkozó munkatársa, aki támogatta volna ezek beépítését a Magdolna III. programba. Sajnos az MNP III. nem kapta meg a szükséges európai támogatást, és így a tervezett formában nem indulhatott el. Azonban ez év februárban a Belügyminisztérium Bűnmegelőzési pályázatot hirdetett, amelybe kis módosításokkal beilleszthetőnek tűntek a tervezett programok. A Maneszota a szűkös határidő ellenére bevállalta a programot, elkészült a pályázat, a kerületi Önkormányzat lett a pályázat gazdája, biztosítva a 10 % önrészt is, és március közepére kiderült, hogy a 130 induló közötti 12 nyertes közül az egyik a Magdolna negyedi program. A projekt megvalósításának időigénye normál esetben fél év lett volna, de jelen esetben mindössze két hónap állt rendelkezésre.
Mivel nem pont a pályázott összeget nyerték meg, ezért már az elején módosítani kellett a költségvetést, kimaradtak, átalakultak programok, ezeknek át kellett menni az önkormányzat bonyolult és időigényes adminisztrációs rendszerén (bizottság, majd testület elé kerülés, megfelelő benyújtási határidőkkel). Menet közben kellett felállni a végrehajtó csapatnak, és elindítani a programot úgy, hogy szinte végig hiányoztak azok az eszközök, források, amelyeket egyébként a pályázatban az elejétől hozzárendeltek. Jellemzően ez utóbbiak gyakorlatilag a program végére érkeztek meg, jelentősen nehezítve a program megvalósítását.
Segítség volt, hogy az eredetileg május 15-ig befejezendő programot menet közben sikerült két héttel meghosszabbítani, így minden eleme előírásszerűen megvalósulhatott. Jellemző, hogy a programok szervezői, miközben figyelemmel voltak az eredeti kiírásra, „követelményekre”, állandóan arra törekedtek, hogy hogyan lehet a programokat úgy megvalósítani, hogy abból minél több jöjjön ki, minél hosszabb távon fenntartható legyen a projektidőszak után is. Ennek az lett aztán a következménye, hogy menet közben növelték az elvárásokat, olyan programelemek is megvalósultak, amelyek nem voltak eredetileg betervezve, és az eredetileg tervezetthez képest több elem is jelentősen túl lett teljesítve.
4.3 A program legfontosabb elemei:
-
Lakossági Bűnmegelőzési Tanács létrehozása, működtetése
-
Házbeszélgetések lebonyolítása
-
Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) beindítása,
-
“Mozgó SZEM” kialakítása kerékpáros fiatalokból
-
Lakossági sportprogramok szervezése, kiemelkedően egy lakossági nap megszervezésével
A programtól elvárt eredmények:
-
A megrendezett lakóépület szintű beszélgetések száma: 10 épület
-
A megrendezett lakóépület-szintű beszélgetéseken résztvevők száma: 50 fő
-
Megszervezett és működő Szomszédok Egymásért Mozgalmak száma: 3 lakóépület
-
Megrendezett sportrendezvények sportágainak száma: 5 sportág
-
A Lakossági Bűnmegelőzési Tanács üléseinek száma: 3 ülés
-
Lakossági Bűnmegelőzési Tanács ülésein résztvevők száma összesen: 25 fő
-
A kerékpáros fiatalok közösségi szolgálatában részt vevők száma: 4 fő
-
A kerékpáros fiatalok közösségi szolgálata során megtett ellenőrző körutak száma összesen: 60 körút
A program elemek megvalósítását nagyon megnehezítette a különböző szinteken megvalósult csúszások összeadódása, és a nehézkes önkormányzati ügymenet. Az önkormányzati döntési rendszer átfutási ideje teljesen ellehetetleníthette volna a működést. A program lebonyolítói ezért készek voltak támogató eszközök nélkül is elkezdeni a munkát. Keresték az alternatív megoldásokat: átmenetileg kölcsönkértek eszközöket, időnként saját anyagi forrásból előlegeztek. Külön meg kell említeni a projektmanager áldozatos munkáját is, aki minden lehetséges módon gyorsította az ügymenetet, folyamatosan konzultálva az önkormányzat illetékeseivel, és több esetben is sikerrel érve el, hogy az egyébként megszokotthoz képest gyorsabban menjen át egy-egy döntés vagy felhatalmazás a rendszeren.
Hátráltató tényező volt, hogy a program már futott, zajlottak a házbeszélgetések, de a szervezőknek nem volt módjuk arra, hogy a lakosságot széles körben tájékoztassák munkájukról. Nem voltak plakátok, nincsenek a negyedben olyan információt közvetítő felületek, amelyekkel a lakosságot gyorsan és hatékonyan el lehet érni. Újság elkészítése beleférhetett volna a programba, de azt is kifizetni csak a záró naphoz nagyon közel tudták volna, és a szervező csapat annyira kicsi volt, hogy a folyamatosan végzett feladatok közben egy újság megszerkesztése menet közben már nem is fért bele, így utólag számoltak be a programról a lakosságnak. De ez segítség lehet abban, hogy a tervezett folytatás során a lakosság újabb rétegei már ismert programba kapcsolódhassanak be.
4.4 Lakossági Bűnmegelőzési Tanács
Kiemelt része még a programnak a Lakossági Bűnmegelőzési Tanács (továbbiakban LBT) megalakítása, amelynek feladata a projekt lefolyásának nyomon követése, tapasztalatok összegyűjtése, és e beszámoló-tanulmány megírása.
Az LBT a projekt időszaka alatt három ülés tartott. Az első ülés 2011.március 26.-án zajlott, ahol átbeszélték a projekt célkitűzéseit, tervezett menetét, a fontosabb elemeket, az azokhoz rendelt felelősök munkáját, és megismerkedtek a projekt munkájába bevont szakértőket.
Megválasztották az LBT vezetését: Feitch Rezsőné elnök, Németh Judit alelnök és Frank Sándor titkár - mindhárman a Maneszota tagjai.
Az LBT munkáját szakértőként segítette: Csapó Emma és Schmidt Zoltán (szociális munkások), Tar-Bárczy Szilvia (családsegítő), és Tisza Attila (szociálpolitikus).
A témafelelősök az alábbiak szerint lettek megbízva:
-
Házbeszélgetések: Frank Sándor,
-
SZEM: Faragó Mária,
-
Mozgó Szem: Balizsné Dósa Laura,
-
Sportnap: Csámpai Sándor, Ihász Bálint
Az LBT második ülése 2011 április 28.-án került megrendezésre. Témája az eltelt időszak értékelése, a koncepciók felülvizsgálása és a negyed bűnmegelőzési helyzetét bemutató beszámoló előkészítése volt. Erre az időpontra a projekt már egy hónapja zajlott, hét házbeszélgetés megtörtént.
Az LBT harmadik ülése 2011 május 19.-re került összehívásra. Témája az eltelt időszak értékelése, kiemelten a lezajlott sportrendezvényre, a készülő bűnmegelőzési tanulmány előzetes változatának felülvizsgálata, módosítások kezdeményezése volt.
Az LBT ülésein (a minimálisan elvárt 25 helyett) összesen 47 fő vett részt.
4.5 Házbeszélgetések lebonyolítása
A házbeszélgetésekkel a cél: a negyed minden házába eljutni, és kiépíteni házanként a kapcsolatokat. A lakók elé pozitív példákat vinni, biztatni őket az önszerveződésre, hozzá segíteni őket ahhoz, hogy tájékozottabbak legyenek, jobban igénybe tudják venni azokat az eszközöket, amelyek segíthetik életkörülményeik javítását. Nem utolsósorban megtalálni azokat a lakótársakat, akik egy - a negyedért történő - összefogásba bekapcsolódnak. Természetesen a program keretében nem volt elérhető minden ház, a kitűzött cél 10 házbeszélgetés volt legalább 50 résztvevővel. Május végéig 11 házat sikerült meglátogatni úgy, hogy a résztvevők száma 196 fő volt.
Május közepéig megvalósult házbeszélgetések:
Teleki 21. házbeszélgetés - március 29.
Mátyás 14. házbeszélgetés - március 31.
Karácsony S. 2/b házbeszélgetés - április 4.
Mátyás 4. házbeszélgetés - április 7.
Mátyás 9. házbeszélgetés - április 14.
Dankó 7. házbeszélgetés - április 21.
Déri Miksa 18. házbeszélgetés - április 26.
Dobozi 27-29 házbeszélgetés - április 28.
Dankó 9. házbeszélgetés - május 2.
Mátyás 13. házbeszélgetés - május 12.
Szerdahelyi 1 házbeszélgetés - május 16.
A házbeszélgetések a projekt egyik legsikeresebb része lett. Nem csak azért, mert az előírt létszámelvárások többszörösét sikerült elérni, hanem mert menet közben szinte minden résztvevőben fokozatosan egyértelmű lett: ezt a programot mindenképp folytatni kell a projektidőszak lezárása után is.
A program lebonyolítói mind helyi lakosok, helyi terepismerettel, és mégis mintegy kinyílt előttük a negyed: beleláthattak olyan lakóközösségek életébe, amelyek jelentősen bővítették eddigi tapasztalataikat. Találkoztak új építésű ház lakóközösségével, vagy a szinte csak kisebbség által lakott lepusztult ház lakóival. Két alkalommal találkoztak hajléktalan közösségekkel, amelyek egymástól is különböztek, nagyon érdekes bepillantást nyújtva a világukba, és sok kérdést felvetve. Voltak több nagy házban is, ahol sok az albetétek száma, egyik helyen az MNP II-ben felújítottan, a másik helyen önerőből való felújítással, de földszintes kisebb ház udvarán is találkoztak a szép kertet gondozó lakóközösséggel. Mind más és más oldalról mutatták be a negyed lakosságát, örömeit és problémáit.
Külön érdekessége volt a sorozatnak, hogy sok esetben a házak udvarain való találkozók mellett eljutottak szociális intézményekbe, iskolai tanterembe, alapítványi klubhelyiségbe, és egy helyi vállalkozó által biztosított éttermi helyiségbe is. Az ilyen típusú kapcsolatok további erősödése nem pótolja ugyan egy helyi klubhálózat hiányát, de mindenképp erősíti a helyi beágyazottságot.
A házbeszélgetéseken nagyon sokszor jöttek elő ugyanazok a témák. Például a közbiztonság, rendőrség, kamerák, kerékbilincselés, köztisztaság, polgárőrség hiánya, a város rehabilitáció kérdései, a hajléktalanok ügye, zöldterületek, a közös képviselet, a lakóközösség működése, szomszédokkal való kapcsolat. A program szervezőinek fő tennivalója nem is annyira a témák felvetése volt, mert azok szinte maguktól adódtak, hanem azok megbeszélése közben elérni, hogy a lakók minél több pozitív példát megismerjenek. Rádöbbenjenek arra, hogy nagyon sok minden rajtuk múlik, és nem várhatják, hogy csak mások oldják meg helyettük a problémákat – abba nekik is aktívan, összefogva be kell kapcsolódniuk. A gondoskodó állam eszménye nagyon erősen jelen van még a lakosságban, és nagyon sok hasonló beszélgetésre, felismerésekre van ahhoz szükség, hogy ezen túllépjenek a helyiek.
Kiemelendő színfoltja volt a házbeszélgetéseknek a Mátyás 13. lakóival való találkozás. Ott szinte fordított volt a helyzet: az odalátogató munkatársak tanultak a házigazdáktól, és nem fordítva, ahogy addig. Egy olyan jól működő lakóközösséggel ismerkedtek meg, amely mintaként állítható az egész negyed nyilvánossága elé. A pár évvel ezelőtt több milliós adóssággal fojtogatott lakóközösség egyszer csak összefogott, leváltották a közös képviselőt, intézőbizottságot hoztak létre, kemény tárgyalások során átütemeztették a tartozásaikat, azokat mára mind rendezték, egyenlegük pozitív, felújítottak, kerékpártárolót építettek, a házbeli lakosok munkájára építenek, mindenben átlátható a pénzkezelésük, bevonnak minden lakót (albérlőket is!). Nagyon jó közösség formálódik, semmit nem emelnek a közös költségen, egyre szebb eredményeik vannak, aktívan szelektálják a szemetet, de szedik kint a téren is, virágokat gondoznak. Az első olyan találkozás volt ez, ahol a résztvevők nem csak a program által biztosított enni- és innivalót fogyasztották beszélgetés közben, hanem vendéglátásuk vetekedett a program által biztosítottal is. Jellemző, hogy itt lett kiemelt téma a polgárőrség hiánya és szükségessége, a tér közbiztonsága, és hogy hogyan lehet a szomszédos házakkal jobban összefogni. Míg a többi házakban inkább még a házon belüli kérdések domináltak, itt már hangsúlyozottabban megjelent a ház falain kívüli felelősségvállalás. Az itt tapasztaltakat a program munkatársai a továbbiakban szeretnék reflektorfénybe állítani, és megszervezni, hogy ebbe a házba jöhessenek „tanulmányútra” más házak aktív képviselői is.
Minden házbeszélgetésnek volt speciális jellegzetessége, de összességében a témák nagyon hasonlóak, sok az ismétlődés.
Kiemelt téma a hajléktalanok helyzete
Köztudott tény, hogy a kerület és azon belül a Magdolna negyed a hajléktalan ellátásban felülreprezentált. Így ez az egyik hangsúlyos problémaként merült fel minden házbeszélgetésen mind köztisztasági, mind közbiztonsági nézőpontból. A közterület nem rendeltetésszerű használata, az eközben keletkező nagy mennyiségű szemét és azt ezt kísérő taszító viselkedésformák gyakorlása (biológiai szükségletek végzése, hangoskodás, verekedés) erősen taszítják a lakosságot, és egyben tehetetlenség érzetével is eltöltik. Általános például az a vélekedés is, hogy a hajléktalanok miatt olyan szemetes a környék. A program szervezői arra törekedtek, hogy a hajléktalanokkal kapcsolatos szinte teljesen elutasító nézetek helyett a problémakört árnyaltabban ismertessék, csökkentsék az előítéletességet, jó példákat keressenek közösen a lakókkal, és arra vegyék őket rá, hogy közösen ötletelve keressenek reálisan megvalósítható megoldásokat. A szervezőknek és lakóknak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a szakpolitikai kérdések megoldása nem az ő feladatuk, de minél inkább belelátnak azokba, annál inkább képesek lesznek mellé állni minden olyan kezdeményezésnek, amely érdemi előrelépést jelent. És eközben nem feledkezhetnek meg a saját szerepükről. Ha empatikusan közelednek lakótársaikhoz, akkor azzal jobbá teszik nem csak az ő életüket, hanem a sajátjukat is. A továbbiakban azokat a gondolatokat mutatjuk be, amelyeket a szervezők képviseltek a lakosság felé.
Az elmúlt időszakban mind a szakmával, mind közvetlenül a hajléktalanokkal kiépített kapcsolatoknak köszönhetően azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a hajléktalanok nem egy homogén tömb. Túlnyomó többségük tőle telhetően igyekszik beilleszkedni a társadalomba. Kisebb hányaduk az, amely súlyosan vét mind a köztisztaság, mind a közbiztonság ellen, már nem tud, vagy nem akar normálisan viselkedni, akinél alap a deviáns viselkedés, aki elutasít szinte minden feléjük nyújtott kezet. Sajnos a lakosság zömében ezzel a réteggel találkozik, és ez alapján ítél. Nagy probléma az, hogy nem mondja ki sem a szakma, sem a politika, sem maguk a hajléktalanok, hogy ők nem kezelhetők egyetlen tömbként. Más megközelítés szükséges a hajléktalanság különböző szintjei között levőkhöz, és erre a felismerésre kell eljutni a lakosságnak is. A program szervezői már túljutottak ezen a felismerésen, és a házbeszélgetések során képviselték látásukat lakótársaik felé is. Ők is a szomszédsághoz tartoznak, őket is be kell vonni a programokba. Így a házbeszélgetések során is újabb kapcsolatok alakultak a hajléktalanokkal, és meghívták őket a további programokra is.
Fontos lépés volna egy olyan szakmai-politikai központi koncepció kidolgozása, amely különbséget tesz a társadalomtól elvárt viselkedési formákat felvállaló, többséget alkotó hajléktalanok között, és azok között, akiknél valóban nincs más megoldás, mint jogaikban korlátozva, akár akaratuk ellenére is megvalósítani felettük a „gyámkodást”. Élesen el kellene különíteni az ellátórendszerekben a normákat betartó és a deviáns hajléktalanokat ellátó funkciót, utóbbiakat semmiképp sem sűrűn lakott térségekben elhelyezve.
Ha sikerülne ezt az elkülönítést megvalósítani, akkor csökkenhetne a hajléktalanok okozta társadalmi feszültség, a lakosság nagyfokú ellenállása, könnyebbé válna az irántuk érzendő empátia felélesztése.
A jelenlegi politikai helyzetben, amikor is országszerte a lakosság körében erős rendpárti hangulat uralkodik, és amikor a kormányzat hajlamos a központosításokra, adott a lehetőség, hogy egy kiszámítható, az eddigieknél jobban működő intézményrendszer jöjjön létre, amelyben minden hajléktalan ellátás személyenként van nyomon követve, és amely hajléktalanonként személyre szabott perspektívát kínál nekik. Miközben visszatartó hatású attól, hogy felelőtlenül mélyebbre süllyedjen, aközben inspiráló megoldásokat kínál arra, hogy valamivel feljebb kerüljön a jelenlegi szintjénél. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, amely jelenleg érvényes: a hajléktalan ellátásból alig van kiút, aki egyszer belekerül, annak nagyon kicsi esélye van arra, hogy onnan véglegesen kiemelkedjen. Az intézményeket is abban kell érdekeltté tenni, hogy ne csak ellássák a hozzájuk bekerülteket, hanem azokat rehabilitálják is.
Talán egy ilyen program megvalósításával végre nem csak egy feneketlen zsáknak tűnhetne a szektor, hanem látható lenne működésének eredménye is. Valódi kiutat kínálhatna rászoruló polgártársainknak. Ennek egyik része lehetne a hajléktalan-ellátás szolgáltatásait igénybevevők között bevezetni egy központi nyilvántartást elektronikus kártya formájában, amely nem csak az ellátás nyomon követésére, az egyéni foglalkozás/gondviselés tervezhetőségére, de annak hatékonyságának mérésére, és a tartósan deviánsan viselkedők kiszűrésére is alkalmas lehetne. Ennek megvalósítására jó lehetőség a Budapesten megvalósuló két intézményre leszűkülő centralizációs program.
Felmerült az is, hogy a hajléktalanoknak nincs valódi érdekképviseletük, a megszólaltatott hajléktalanok mind úgy látták, hogy a Város Mindenkiért csoport egy tőlük nagyon távoli, erősen átpolitizált szervezet, amelytől semmilyen segítséget nem várhatnak saját helyi körülményeik között. Feltételezhető, hogy a szervezet működésére nincs komoly rálátásuk. Az nagyon egyértelmű volt, hogy saját erősen kiszolgáltatott helyzetükön - akár egy, az őket „szolgáló” intézménnyel szembeni érdeksérelem során - nem tudnak hatékonyan fellépni érdekeik védelmére, minden ilyen próbálkozás azonnali eltávolítással jár. Egyes ellátóhelyeket börtönszerűen élnek meg, sérelmezve a rácsokat, biztonsági intézkedéseket, de azt is elismerik, hogy ezek nélkül az anarchia, az erőszak válna általánossá, ezek a védelmi eszközök az ő megvédésükre lettek kialakítva. Nagyon sokat jelentene nekik, ha emberként tekintenének rájuk, érdekelné a lakosságot és az őket ellátókat is a véleményük. A Maneszota munkatársai jelezték feléjük, hogy helyettük érdekvédelmet nem tudnak szervezni, de kifejezték azt, hogy amiben tudnak, abban szívesen segítenek nekik, várják őket alkalmaikra, keresik a közös programok lehetőségét (pl. közös szemétszedés, ami később meg is valósult), fórumok előkészítésébe való bevonás, azokon való részvétel, stb...
A házbeszélgetéseken a fentiek többféleképpen jöttek elő, egyszer sem jött elő minden gondolat, ez csak mintegy összefoglalója azoknak a felvetéseknek, amelyeket ott elhangzottak a hajléktalan ellátással kapcsolatban.
A negyed épületei és lakóközösségei, utcái, közterületei
A negyedben a sok probléma közül az egyik kiemelkedő a bérlakások helyzete. Nem csak a házak műszaki állapota, hanem a lakók összetétele is. Nagyon magas a jogcím nélküli, önkényesen beköltöző lakók aránya, és ez sajnos a bűnözés melegágya is. Az erre hajlamos lakókkal erősen terhelt házakban ellehetetlenül a normális élet, aki teheti, elmenekül, aki nem teheti, az kétségbe esetten próbál bezárkózni, kizárni a világot maga körül, de nem tudja magát megvédeni. Kétségbeejtő történetek soraival találkoztak a szervezők, olyan élethelyzetekkel, amelyekben még tanácsot sem tudtak adni. Ezek nem mindenképp a házbeszélgetéseken jöttek elő, inkább azokat követően, sokszor éjszakába nyúló szűkebb körű beszélgetéseken. Az egyik meglátogatott házban több ideiglenesen elhelyezett lakó is élt, akik rettegtek attól a gondolattól, hogy ahogy befejeződik a házuk felújítása, oda vissza kell majd költözniük. Hiába tettek sokszoros kísérletet arra, hogy maradhassanak az ideiglenes lakásukban, az illetékesek nem tudják, vagy nem akarják felvállalni ügyüket.
A Négy Ház Egyesület aktivistája kidolgozott egy koncepciót arra, hogy hogyan lehetne a bérházakat kvázi társasházként üzemeltetni. Ezt a koncepciót saját felségterületükön bevezették, és szeretnék elterjeszteni a negyedben. A házbeszélgetések szervezői, látogatva bérházakat és társasházakat is, ismerve ezeken kívül is sok konkrét példát, azt tapasztalták, hogy vannak jól, és vannak rosszul működő társasházak is. Utóbbiakat nem lehet példának állítani a bérházak lakóközössége elé. Szükségesnek látják kiemelni azokat a társasházakat, amelyek jól működnek, és azokat állítani reflektorfénybe.
Fontos megállapításuk, hogy egy társasház jó működése két lábon áll, és bár ezek a lábak egymással szorosan összefüggnek, de egymással nem cserélendőek fel. Az egyik a ház hivatalos képviselete (közös képviselő, társasház kezelő vagy intézőbizottság) által végzett munka szakmai minősége. Több olyan házzal is találkoztak a szervezők, ahol a lakóközösségből dőlt a panasz a közös képviselő ellen. Korrupció, többszörösen túlszámlázott szakipari munkák, vagy éppen semmittevés, a problémák megoldására való törekvésnek még látszata sem. Ilyen helyeken nagy örömmel fogadták a beszámolókat arról, hogy hogyan lehet egy rosszul működő közös képviselőt leváltani. És érdeklődéssel fogadták a jó példákat is.
A másik láb a házon belül megvalósuló lakóközösség. Ezen a területen még nagyobb hiányokkal találkoztak a szervezők. A már említett „minta ház” (Mátyás tér 13) mellett három ház lakóközösségére lehet elmondani, hogy valamennyire összetartanak, hogy van egy kisebb mag, akik kapcsolatban vannak egymással, felelősebben tekintenek saját házuk közügyeire, lakótársaikra. A többiben ebből szinte semmi nem volt tapasztalható, vagy éppen az ellenkezője. Elemi megosztottság, idegen emberek élnek egymás mellett, és csak a feszültségek, a kiábrándultság, egymással szembeni indulatok a jellemzőek. Időnként csodavárás (majd valaki végre megoldja), aztán ismét mélységes kiábrándulás jellemzi ezeket a helyeket.
Meg kell állapítani, hogy amikor a szervezők kiválasztották a meglátogatandó házakat, akkor egy-két kivételtől eltekintve a „jobb” házakat keresték. Olyan közösségeket, ahol már volt kapcsolatuk, ahol láttak arra esélyt, hogy sikerül a lakókat összehozni egymással egy beszélgetésre. Még így is előfordult, hogy a kezdeti ígéretek ellenére csak egy lakó vett rész a házbeszélgetésen. A házban rá egy hétre tartott közgyűlésre végül eljutott az egyik munkatárs, ott többen is jelen voltak, és át tudott adni valamennyi információt. A kiválogatási szempont ismeretében ki kell jelenteni: nagyon sok olyan ház van a kerületben, amelyben semmi esély nem lett volna a lakókat összegyűjteni. Ahol a bűnözés általánosan elfogadott életforma, ahol az ilyen lakók tartják rettegésben a többi lakót, ott a házbeszélgetések témáiról nincs kivel beszélgetni. Sajnos ez nagyon sok házra érvényes még most is. Dicséretes az a törekvés, ahogy a rehabilitáció során a legfertőzöttebb gócpontokat a hatóságok felszámolják, ahogy a közismert Lujza utcai bűnözőházból rendőrök által lakott házat hoznak létre, vagy ahogy eltávolították a Magdolna 42-ből a drogterjesztő alközpont embereit. De ennek az útnak még csak az elején van a negyed, és az eddig megvalósult beruházások többszörösére van szükség ahhoz, hogy végül minden bérház sorra kerüljön, és nem szabad megfeledkezni azokról a társasházakról sem, amelyek albetéteit az önkormányzat sikeres adta át a lakóiknak, de akiknek semmi esélyük nincs arra, hogy önerőből nekilássanak annak felújításának.
Minél inkább összefognak egy ház lakói, annál nagyobb esélyük van arra is, hogy a házuk működését is fejlődő, fenntartható pályára állítsák, saját erőforrásiak és külső támogatások (pályázatok) igénybevételével. Ez a negyedben még nem jellemző, ahol ilyen elszigetelt pozitív példák vannak, azok nem közismertek. A szervezők számára nagyon tanulságos volt azt hallani egy idős lakótól, amikor az hallotta ez egyik munkatárs lelkes beszámolóját a megélt pozitív példákról, az közösség összefogásának erejéről. „Honnan jött ez az ember, így a politikusok beszélnek, a parlamentben, a tévében, ennek semmi köze a valósághoz, ilyet én még soha nem láttam működni” – monda a lakó. Nehezen akarta elhinni, hogy valóban megtörtént dolgokról van szó.
Egy élni és fejlődni képes lakóközösség, olyan összefogás, amely bevonja a lakótársakat (albérlőt is, jogcím nélkülit is, lehetőleg minden ott lakót) a közösségért való gondolkodásba, az hosszú távon mindenképp eredményességre van ítélve. Szükséges tehát, hogy megerősödjenek a lakók közötti közösségi kapcsolatok, és legtöbbször erre épül azután, hogy olyan vezetése is alakul ki a közösségnek, olyan működési rendje, amely arra is garancia, hogy a ház maga is jó szakmai alapokon működjön és fejlődjön. E kettő együtt eredményezheti azt, hogy az ott lakók büszkék legyenek lakóközösségükre, házukra, szívesen lakjanak ott, és ne csak a lakásukat tekintsék otthonuknak, hanem annak szélesebb környezetét, akik már kezdenek túllátni a ház kapuin is, kezd bennük nem csak elutasítás megfogalmazódni az utcán látottakkal szemben, hanem kezdenek megoldási javaslatokkal is előállni, és saját gyakorlatukat példának állítani mások elé.
Az így működő lakóközösséget lehet példának állítani a bérházak lakói elé, és párhuzamosan munkálni a közösségformálódást, és a jogszabályi lehetőségek kihasználásával, azok módosíttatásával elérni, hogy saját lakókörnyezetüket is kezelhessék felelősen, hozzáadva saját munkájukat, kezdeményezéseiket. Ebbe beletartozik akár a helyi házirendek kidolgozása és érvényesítése, akár a lakónyilvántartások vezetése, a bérleményellenőrzés rendszerének átalakítása, és egyéb olyan eszközök kidolgozása, amelyekkel érdemben szólhatnak bele a ház ügyeibe.
Komoly gondként jelent meg a lakosság körében a Magdolna negyed magas átmenő gépkocsiforgalma. Történtek a közlekedést helyenként jelentősen befolyásoló lépések (pl. Mátyás tér forgalmának átalakítása), várható a közeljövőben a parkolási zónák realizálásakor a parkolóórák kihelyezése, épülnek már mélygarázsok, de a vélemények szerint ezekben nincs egy egységes koncepció, rendező elv, amely abba az irányba mutatna, hogy lehetőleg távoltartani a lakóövezetektől az átmenő forgalmat, azokat a negyedet határoló főutakra terelve. A Maneszota vállalta a lakosság felé, hogy az egyre erősebb lakossági panaszokat, javaslatokat összegyűjti, és szakemberek felé eljuttatja.
A lakosság hiányolja a foghíjtelkek vonatkozásában egy általuk is ismert és véleményezett kerületi stratégiát, amely ha nem is rövidtávon, de hosszabb távon mindenképp szabályozza a negyed jövőbeli fejlődését. Felmerült a kerületi rendezési terv előírásainak, építészeti-műszaki előírásoknak az áttekintése, módosítása is. Igényként merült fel a közös gondolkodásra az önkormányzat, annak hivatalai, a különböző érintett szakmák, a befektetők/vállalkozók, és a civil szervezetek, valamint lakosság között.
Köztisztaság és közbiztonság
Ezek a témák már az előző fejezetekben több szempontból körül lettek járva, illetve a SZEM-ről és a mozgó SZEM-ről szóló részeknél is történik róluk említés.
Ebben témakörben érkeztek azonban jelzések még arról a jelenségről, amikor egy lakásba 10-20 fő is befogadásra kerül a tulajdonos által, természetesen csak éjszakára. Ezek az emberek – zömében külföldi állampolgárok – napközben szintén az utcán tartózkodnak, és jelentős szerepük van mind a köztisztaság, mind közbiztonsági helyzet romlásában.
Továbbá a negyedben nagyon magas a napközben utcán csellengő iskoláskorú gyerekek száma, rossz példát tanulva az utcán „élő” felnőttektől, és ezzel párhuzamosan erősödik a gyermekbűnözés is – sokszor a háttérben olyan felbujtókkal, akik a gyermekekre vonatkozó enyhébb törvényi szankciókara építenek.
A köztisztaság kérdéskörben több esetben megemlítésre került a kutyatartás sajnos látható és érezhető következményei, valamint a terek, ezen belül a játszóterek tisztasága. A lakosság hiányolja az érvényben lévő rendeletek betartásának rendszeres és következetes ellenőrzését, illetve be nem tartásának szankcionálását.
Kívánatos volna a jelenleg kihelyezett közterületi szemétgyűjtők számának emelése, azok rendszeresebb ürítése.
Sok embert lehet mozgósítani alkalmi szemétszedésre, de ennek rendszeressé tételére csak akkor van esély, ha azok a szervezetek, akiknek ez a feladata, azok szintén rendszeresen elvégzik azt.
Érdemes külön kitérni a Közterület felügyelet megítélésre. Általánosnak mondható lakossági vélemény, hogy ők csak a kerékbilincselésre vannak szakosodva, semmilyen más területen nem mutatnak értékelhető teljesítményt. Semmit nem érnek el a kutyatartás területén, egyik lakó arról számolt be, hogy a kocsiból nézik közömbösen, ahogy egy pórázon levő kutya odapiszkol a felújított szakaszon, aztán gazdájával mennek tovább. Ismét több helyen hallott vélemény, hogy a közterületesek képtelenek a kocsiból kiszállni. Ahogy mondják a lakók: a kerékbilincselési hatékonyságuk abból ered, hogy a más területeken nem működő biztonsági kameráknak ez az egyetlen funkciója: azon keresztül észreveszik, ha valaki szabálytalanul parkoló, és már jönnek is bilincselni, vagy jobb esetben csak megy a bírság. Ez kimondottan hergeli a lakókat, hiszen közismertek azok a felvételek, ahol a közterületesek autóikkal ők maguk is tilosban parkolnak. A házbeszélgetések szervezői tisztában vannak azzal, hogy a kamerák sok egyéb funkciót is ellátnak, sok bűnözőt kaptak már el a segítségükkel, de amikor ezt próbálták képviselni a lakók felé, szinte mindenhol lehurrogták őket, és sorolták azokat a példákat, amikor hiába történt valami a kamerák közelében, hiába történt bejelentés, semmi eredménye nem volt. Ezen a területen nem csak nagy tudatlanságot, hanem kimondottan ellenséges viszonyulást tapasztaltak a szervezők, és éppen emiatt nagyon fontosnak tartják, hogy az illetékesek jelentősen módosítsanak a kommunikációjukon, több féleképpen adják közre az eredményeket, vegyék komolyabban a bejelentéseket, sőt, az igazi az lenne, ha a kamerákkal kapcsolatos bejelentésekhez elég lenne a telefonon történő bejelentés, a telefonáló adatainak megadása után. Fontosnak tartanák még azt is, ha jobban elterjedhetne minden olyan konkrét eset híre, amikor nem az egyszerű emberek, hanem akár rendőrök, közterület felügyelők, politikusok, a média munkatársai, vezető beosztású személyek kapnak büntetést tilosban parkolás, vagy bármilyen egyéb szabálysértés esetén.
E kérdésekben határozottabb fellépést, több információt, és gördülékenyebb ügymenetet vár a lakosság a közrendért felelős szervektől.
4.6 Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) elindítása
A SZEM mozgalom kb. 30 éve indult Kanadában, és arra a lakossági felismerésre épült, hogy a rendőrség önmagában nem képes azt a fajta hatékony védelmet biztosítani, amelyet a lakosság igényelne. Ugyanez a felismerés a Magdolna negyedben is megfogalmazódott. A Maneszota vezetése ahogy megismerte a SZEM mozgalmat, azt ideálisnak látta a lakók közötti terjesztésre. Célkitűzés lett, hogy kezdetben a házbeszélgetéseken, majd egyéb fórumokon és eszközökön keresztül is népszerűsítésre kerüljön ez a lakossági észlelőrendszer, amely keretében a bekapcsolódók felelősséget kezdenek egymásért vállalni, nem csak saját lakásukat védik, hanem kiterjed ez az odafigyelés az egész házra, sőt, jó esetben az utcára is. Érdekes volt az tapasztalni, hogy ahol a házak lakóközössége összetartóbb, ismeri egymást, legalább egy kisebb mag felelősen viszonyul az egész közösség felé, ott kevesebb a közbiztonsági probléma, megtalálják a megoldást a bűnmegelőzés hatékony működésére. Erre is tipikus példa volt a Mátyás 13, amely önmerőből építette ki (házilag) a kamerarendszerét – nem is volt már régóta betörés a házban. De a ház deviánsabb lakói „nevelésére” is nagyon jó eszköz volt ez a kamera, amikor az ajtót berúgó családtag bűnét tagadó többi családtag a monitoron nézhette vissza az esetet, egyértelmű volt, hogy a jövőben ettől tartózkodni fognak.
Projektelőírás szerint három házban elindult a SZEM. A Maneszota szeretné elérni, hogy jóval több házban jöjjön létre egy kis csapat, akik csatlakoznak a mozgalomhoz és lehetőleg minden házból legyen 2-3 személy, akik a formális csatlakozás mellett a jövőben részt vesznek a közbiztonsággal kapcsolatos rendezvényeken, továbbképzéseken, a mozgalmat továbbvivő és fejlesztő programokon. Erre a mozgalomra épülhet a későbbiekben az utcaőrség, a polgárőrség is.
Erről a projektelemről a kijelölt témafelelős részletes szakmai anyagot készített.
4.7 Mozgó SZEM - kerékpáros fiatalokkal
A projekt legtöbb munkával járó, de sikeressége esetén az egyik legtöbb hasznot hozó része lehet a kerékpáros fiatalok mozgó SZEM-ként történő járőrözése. Az alapötletet egy fiatalember ihlette, aki kerékpárjával egy időben rendszeresen járta a környéket, és ha bűncselekményre utaló jelenségeket látott, egyből hívta a rendőrséget. De önszorgalomból csinált hasonlót egy helyi rendőr is a szolgálati ideje letelte után, szabadidejében. Most a program során találkoztunk egy olyan lakossal a Szerdahelyi 1-ben, aki éjszakánként járja szájkosaras őrző-védő kutyájával a környéket, és jelzi rendszeresen a zűrös eseteket a rendőrség felé. Ez a három eset kimondottan a közbiztonság támogatását célozza.
A mozgó SZEM járőrprogram sokkal inkább a köztisztaság területén lehet hatékony, de közbiztonsági témájú jelzés is előfordulhat benne. A fiatal járőrök előre megadott útvonalakat járnak végig hetente többször, és mindent feljegyeznek, amely eltér a normális, elfogadható állapotoktól. Így már előfordult, hogy jelezték a villamos elosztószekrény ajtajának leszakadását, prostituáltak jelenlétét a tiltott, iskola közeli övezetben. Természetesen a legtöbb jelzésük a köztisztaság területéről érkezik. Ezek közül kiemelt figyelem kap a feldolgozás során a feltakarítatlan emberi ürüléket, drogosok által használt injekciós tűket, a több napig - jelzések ellenére - ottmaradó szemetet, a lakosok által kihelyezett teli zsákokat/bútorokat, és a hét végén takarítás híján összegyűlő extra mennyiségű szemetet tartalmazó jelzéseik.
Ezek a jelentések feldolgozva továbbításra kerülnek a Józsefvárosi Közbiztonságért és Köztisztaságért Szolgáltató Kft-nek. (JKKSZ), a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nek (FKF), a Budapest Esély Nonprofit Kft-nek, a Józsefvárosi Közterület felügyeletnek, és szükség esetén az ANTSZ-nek. A cél kettős. Egyrészt segíteni e szolgáltatóknak, hogy a munkájukat összehangoltabban, eredményesebben végezzék, szükség esetén fenntartóiktól újabb források bevonását is elérve (főleg a hétvégi takarításhoz). Másrészt fontos eredmény volna a helyi lakók bekapcsolódása ebbe a jelzőrendszerbe, és ennek segítségével elérni, hogy ne tekintsék magukat a szeméttel szemben tehetetlenül kiszolgáltatottaknak. Tudatosuljon bennük, hogy a szemét ellen fel lehet lépni ebben a formában „megrendelőként” is, hiszen a lakosság adóforintjaiból vannak fenntartva a felsorolt szervezetek is, amelyeknek a feladata környezetünk tisztán tartása, és ha ezt nem jól végzik, a lakosságnak joga van jelezni nekik. Ha a lakók egy része ezt felismeri, mert érdemi változás történik, akkor erősödhet a felelős viselkedés, a „gazda szemlélet”, amely mérhető lesz nem csak a bejelentések számában, hanem a szervezett önkéntes lakossági szemétszedések látogatottságában is.
Tömören összegezve a feltárt véleményeket: a köztisztaság területén a feladatellátásra fenntartott szerveknek munkájukat hatékonyabban, és komolyabb lakossági kontroll alatt kellene végezniük. Ennek előmozdítására működik a mozgó SZEM.
Működésük a következők szerint történik. A járőrözést 4 fő fiatal végzi, a projekt időszak alatt teljesített körutak száma 71 db. A negyed három körre került felosztásra. Mindegyik kört hetente ötször járják körbe a mozgó SZEM járőrök. A projektidőszak nagy részében a pénzügyek csúszása miatt gyalog jártak, tollal, papírra rögzítették a nem ritkán több száz feljegyzést. Ez nagyon meghosszabbította az erre szánt időt, időnként a 2-3 órás út is kevés volt. Május végéhez közeledve végre megkapták az eredetileg tervezett felszerelést: kerékpárt, diktafont headsettel. Ez jelentősen felgyorsította a munkát. Megkülönböztetésre kerül a hétvégét záró alapfelmérés és a gyorsfelmérés. Záró alapfelmérés esetén lehetőleg mindent feljegyeznek. Ilyenkor van ugyanis a legtöbb szemét, hiszen péntek délutántól hétfő reggelig nincs takarítás a negyedben, és ekkor jön a legtöbb hajléktalan is ide távolabbi térségekből is. A gyorsfelmérés esetén a hét elejétől, annak közepéig azt ellenőrzik, hogy az előző napokhoz képest hogyan romlik vagy javul a helyzet. A fiatalok úgy vannak beosztva, hogy egymás munkáját is ellenőrzik, ahogy ellenőrzi őket a közvetlen koordinátoruk és a Maneszota elnöke is. Feljegyzéseik egy internetes felületre kerülnek fel, ott egymással is összehasonlíthatók, ezek alapján készülnek a jegyzőkönyvek, és mennek tovább az illetékes szervekhez.
Amióta tudatosan és tervszerűen ellenőrzésre kerül a „szemét front”, az az érdekes következetés vonható le, hogy a negyedet elöntő szemétáradat nagyobb része a lakosságtól származik, kisebbik hányada a hajléktalanoktól! Bár ez utóbbi időnként zavaróbb (pl. emberi ürülék). Azonban szemben a közvélekedéssel, sokkal inkább a negyed lakói azok, akik okozói a sokszor áldatlan állapotoknak. Ez kiegészül bizonyos vállalkozások felelőtlen „megoldásaival”, például ahogy a Mátyás téri Tesco kint az utcán gyűjti a kartonhulladékát, vagy egy ebédkiszállító cég a Lujza-Magdolna sarkon levő üres udvarra borítja be több ezer használt műanyag tányérját. De ide sorolható a Teleki téri piacon keletkező és onnan kikerülő szemetek, és akár még a Tigris piac felől az időnként erős szél által a vasúti síneken ide fújt nylon zacskók tömegei is.
Egy jellemző példa kerüljön kiemelésre: a Teleki tér mellett a Dankó utca az egyik legközismertebben hajléktalanok által lehasznált utca. Ez megnyilvánul abban is, hogy az utca elején levő könyv nagykereskedelem kerítésén keresztül több zsáknyi főleg műanyag hulladékot (PET palackok, tányérok), de minden egyebet is dobáltak be az előkert sűrű bokrai közé. Ezek az utcáról jól látszanak, fotóztuk is rendszeresen. Bentről a sűrű bokrok miatt nehezen megközelíthetőek, kintről pedig ment a folyamatos utánpótlás. A május végi TeSzedd országos hulladékgyűjtési akció keretében a Maneszota szerette volna ezt kitakarítani. A megkereséskor derült ki, hogy intézmény illetékesei megbíztak meg egy vállalkozót, hogy rendszeresen takarítsa ki az előkertet. Ekkor hangzott el, hogy sajnos hátulról, a Karácsony Sándor utcai lakások hátsó fronti ablakai alatt folyamatosan ugyanolyan szemétkupacok képződnek. Sok olyan lakó van, akik számára az a természetes, hogy a hulladékot kidobja az ablakon.
A járőrözés folytatása kapcsán nem csak a szolgáltatók jobb és összehangoltabb munkára ösztönözése a cél, hanem a negyed lakóinak illetve az itt dolgozó vállalkozók, intézmények befolyásolása is a környezettudatosabb tevékenységre.
A járőrözés létjogosultságát alátámasztja, hogy ahogy már említettük, a kiépített kamerarendszert a lakosság nem tartja elég hatékonynak, a kamerákat úgy tekintik, mint a közterület felügyelők meghosszabbított szemeit, akik szerintük ezt elsősorban közlekedés illetve parkolás szabályozási eszköznek használják (kerékbilincs).
A lakosság nem látja, hogy érdemben ügyelnének a közterületekre, hogy megbírságolnák a szabályokat be nem tartó kukázókat, hajléktalanokat, szemetelőket. Érdemes lenne ezen a területen egy komoly áttekintés, konzultációt tartani, mert fontos volna feloldani azt az ellenszenvet a rendőrségnek, közterület felügyeletnek munkája iránt. Igény van arra, hogy ezek a szervek közelebb kerüljenek a közösségi rendőrség, közösségi szolgáltatók modellhez.
4.8 Lakossági sportprogramok és Szomszédsági Nap szervezése
A program kiemelt célkitűzése volt az, hogy olyan sporteszközöket biztosítson a lakosságnak, és olyan sportolási alkalmakat generáljon, amelyek egyébként nem jellemzőek. A szervezők elképzelése az volt, hogy járva a negyedet, a lakóközösségeket rá tudják hangolni arra, hívják ki egymást, a szomszéd lakóközösséget, a szomszéd utcát egy-egy ping-pong, csocsó, szkander, sakk, vagy foci meccsre. Ha ezt sikerül elérni, akkor ebből bajnokság formálható, győztest lehet hirdetni, és legközelebb még többeket lehet bevonni, egyre többek által támogatott és gyakorolt hagyományt teremtve.
Rögtön a program elindulása, az első két-három házbeszélgetés után látszott, hogy erre a célra kevés a rendelkezésre álló két hónap. Elsősorban amiatt, hogy annyira gyenge a lakók közösségtudata, hogy még nem tudnak saját házuk lakóira, lakótársaikra csapattársként gondolni. Látszott, hogy tömeges sportaktivitást nem sikerül majd elérni
Az a tipikus és világszerte –így Magyarországra is- jellemző tendencia, miszerint leépülnek a közösségek, a kollektívák, és helyettük egy individualista gondolkodásmód válik általánossá, sajnos a negyedben erőteljesen jelen van. Léteznek ellenpéldák, de ehhez jó pár év komoly közösség építő akarat és tettek kellenek.
Ezt a lemaradást a jelenlegi projektidőszakban nem lehetett egy-két hónap alatt ledolgozni. Akadályt jelentett az is, hogy a programhoz rendelni tervezett eszközök, asztali és táblás játékok (sakk, csocsó asztal, ping-pong asztal) nem érkeztek meg időben. Hiába volt a terv, hogy a szervezők kivigyék azokat a lakosság közé, azok csak a projekt zárónapjaként tervezett május 7-i szomszédsági napra érkeztek meg.
Az előzetes felmérések szerint a Kesztyűgyár területére szervezett ping-pong kivételével más sportágban nem volt érdeklődés Egyre inkább az volt a kérdés, hogy legalább a záró napon lesz-e érdeklődés a sportolási lehetőségek után.
A szervezők kudarcnak tekintették azt, hogy kellő mértékű lakossági érdeklődés hiányában nem alakultak ki komolyabb lakossági csapatok. Eredeti célok szerint rendőröket, tűzoltókat, önkormányzati alkalmazottakat szerettek volna kihívni, azonban erről a tervezett intézményi bevonásról is le kellett mondani. Nagyon kellettek volna a figyelemfelkeltő plakátok, de mindenekelőtt megmérkőzni kész lakosok tömegei hiányoztak.
Május 7- én zajlott le a Mátyás téren a Magdolna Szomszédsági Nap, ennek meghatározó részei a sportrendezvények lettek. Nagy volt az igyekezett, hogy ne csak a sportba mégis bekapcsolódók, hanem a lakosság más részei is, az egész család találjon magának programokat. Ez egyrészről sikerült, de itt is érdeklődés hiányában elmaradt egy-két tervezett program. Óriási sikernek számított, hogy –a fentiekben vázoltak miatt pesszimistán tervezett részvételi arányhoz képest a nap látogatóinak száma nagyobb lett. Összességében 300 főre becsülhető a teljes látogatói létszám.
Hat sportágban sikerült versenyt rendezni: foci 3 csapat, sakk 12 fő felnőtt és 4 fő ifjúsági, asztali tenisz 12 páros, szkander 4 fő, kötélhúzás 3 csapat és csocsó 6 csapat részvételével.
Tanulságos volt a negyedben nagyon kevesen kerékpároznak, és akinek van, az nem szívesen adja oda másnak is. Szabad kerékpárok hiányában nagyon kevesen próbálták ki a pályát. A következő alkalomra legalább két-három különböző méretű kerékpárt is biztosítani kell a szervezőknek.
Nagy volt az érdeklődés a csocsónál, ping-pongnál, sakknál, több kategóriában is (férfi, női, ifjúsági) sikerült megcsinálni a bajnokságokat, a Lakatos Menyhért Iskola udvarán is megvalósult a foci bajnokság, ahol kiderült, hogy a hajléktalanok sokkal jobbak, mint az alkalmilag verbuválódott lakosok. Volt érdeklődés a szkanderre is. A kötélhúzás egy tömegérdeklődést kiváltó esemény lett, azonban nehezen volt kontrollálható. Sikeresen zajlottak az aszfaltrajzverseny, a szabadtéri játékok, a csere-bere börze, az „Olvass Szabadon” program, és a kézműves foglalkozások is. Érdeklődés hiányában azonban elmaradt a két tervezett fórum és a filmklub. Nagy népszerűségnek örvendett a bográcsfőző verseny.
Összességében elmondható, hogy résztvevők jól érezték magukat, a szervezők-rendezők nem érezték a munkájukat haszontalannak. Nem sikerült azonban azt a kitűzött célt elérni, hogy a rendezvény tömegesen hozzon a térre olyan, a negyed távolabbi részein élő lakosokat, akik egyébként nem szoktak eljönni a Mátyás téri rendezvényekre.
A rendezvényen lezajlott sporteseményekről a kijelölt témafelelősök részletes szakmai anyagot készítettek.
Befejező (III.) részek (kattintson):
5. A lakosság „eszmélése”
6. Cselekvési terv
Tisztelt Olvasónk! Amennyiben a fentiekhez hozzászólása van, kérjük, hogy ezt tegye meg! Alul az "Új hozzászólás"-ra kattintva írja le véleményét! Köszönjük!
A Magdolna Negyedi Szomszédsági Tanács (MaNeSzoTa) által megvalósított program
a Belügyminisztérium és az Országos Bűnmegelőzési Bizottság, valamint a Józsefvárosi Önkormányzat
támogatásával valósult meg, együttműködésben a Kesztyűgyár Közösségi Házzal.
|