A meghívó nem tartalmazta, kiket hívtak még meg, talán a hajléktalanokat is - csak hogy tudjuk, ők az adott szállóra vannak bejelentve, tehát itt lakók.
Azonban ennél is fontosabb, hogy minél több ember eljöjjön, hogy beszélhessünk a hajléktalanokról, a hajléktalanságról és a megismerjük ezt az állapotot - még ha nem is megtapasztalva.
Kedves Barátaink!
Szeptember 21-én (Kedden) 18-ra az „Állampolgári Részvétel Hetére” időzítve a Kesztyűgyár Közösségi Ház-ban irányított fórumot tartunk
"Hajléktalanok és lakosság"
címmel
Tervezett napirend:
Helyzetfelmérés - Panaszbörze
• Résztvevők konkrét eseteket sorolnak – megoldási javaslat nélkül
• Az esetek vázlatos feljegyzése, csoportosítása
Háttérismeretek I. - A hajléktalanokkal kapcsolatba kerülő szervezetek
Háttérismeretek II. - A hajléktalanság szintjei
Patthelyzetek, joghézagok
• Résztvevők fogalmazzák meg a panaszbörzén felsorolt esetek alapján
Ami nem megoldás
• Résztvevők gyűjtik össze, ha kell, akkor megvitatva
Megoldások keresése – Ötletbörze
• Résztvevők gyűjtik össze, előbb megvitatás nélkül
• Megoldási javaslatok csoportosítása, rangsorolása, értékelése
Cselekvési terv:
Minimum két fős teamek kialakítása, akik előre egyeztetett időpontban végiglátogatják a helybeli hajléktalanellátó intézményeket
Eredményes napokat kívánva tisztelettel:
Frank Sándor
Magdolna negyedi Szomszédsági Tanács
elnök
Melléklet:
(kérdések intézményvezetők felé, amelyekre választ várunk)
I. Esetkezelés (Barna kupac)
Ismeretlen személy (valószínűleg hajléktalan) a bérház kapuja és az abban lévő élelmiszerbolt között végzi nagydolgát, újságpapírral törli magát "tisztára". Időpont: valamikor péntek este. A közhasznú takarítók már bezártak, hétfőn reggel nyitnak ki. E sorok írója szombaton korán reggel találkozik az átlagot messze meghalódó méretű "barna kupaccal". Sietnie kell, így nincs ideje visszafordulni fényképezőgépért.
Dél körül érkezik haza, a kupac még ott van, a papír eltűnt. Lehozza a fényképezőgépet, és akkortól kezdve rendszeresen fényképezi a kupac sorsát.
Vasárnap délelőtt valamennyire megszáradt a halom (külseje), talán a ház takarítója, vagy a boltos lehetett, aki seprűvel megpróbálta elseperni, de pórul járt: a belseje még teljesen lágy maradt. Így a munkát félbehagyta, látszanak a gallyseprű nyomai a kupacon. Eddig a faltól 15-20 centire volt csak az oda nem illő halom, most már a szétkent bélsár a járdán is jobban elterpeszkedik. Fotósunk így lefotózza azokat a barna lábnyomokat is, amelyeket a figyelmetlen gyalogosok produkáltak mindkét irányba.
Hétfő reggel első út a köztisztaságiakhoz vezet. Itt a lakó megtudja, hogy sajnos a fenntartó nem biztosít pénzt arra, hogy a takarítók hét végén is dolgozzanak. De azonnal intézkednek. És az addigra valóban megszáradt maradékot eltakarítják.
Kérdéseink:
1. Ön szerint egy társasház, bérház takarítójának alapesetben bele kell-e hogy tartozzon a munkaköri leírásába a ház előtt ilyen módon rendszeresen keletkező szennyeződés eltakarítása?
2. Ha egy ház megköveteli a takarítótól, hogy az ilyen szennyeződést is soron kívül takarítsa el, és ezért az átlagostól magasabb bért kell hogy fizessen, Ön szerint a ház kire háríthatja át az átlagos bér és a megemelt bér közötti különbség viselésének terhét?
3. Ön szerint tekintheti-e úgy a lakosság, hogy Józsefvárosban a főleg hétvégi áldatlan viszonyok kezelése nem a lakosság dolga, hanem az önkormányzaté, a fővárosi önkormányzaté vagy a kormányé, és az általuk erre a célra fenntartott intézményeké?
4. Hasonló esetben kihez forduljon az a lakó, aki nem akarja elfogadni, hogy külföldi vendégét ilyen állapotok mellett kell hazakísérne?
5. Ön szerint mit lehetne tenni azért, hogy ilyen esetek lehetőleg elő se forduljanak?
6. Mit javasol, hogy mi lakók hogyan érjük el a megfelelő intézkedés minél előbbi meghozatalát?
7. Ön (vagy intézménye) ebben mit tud segíteni nekünk?
II. Esetkezelés (Villamosmegálló)
A fiatalasszony gyermekével a Népszínház utcai villamos megállójához szeretne odamenni. A villamosmegállóban azonban 8-10 hajléktalan ül, áll, körülöttük rengeteg szemét, néhányak kezében boros flaska, és óriási bűzt árasztanak maguk körül. Pár méterre tőlük megáll, és várja a villamost. Közben az egyik férfi egy nagyobb papírt ledob a földre, és lakótársunk ezt szóvá teszi. Válaszként minősíthetetlen szidalmazást kap, és jobbnak látja, ha 8 éves gyermekével minél hamarább elmegy onnan. Tehetetlennek érzi magát, hiszen már 8-10-szer hívott ilyenkor rendőrt, de a helyzet csak nem változik. És a rendőröktől ő is tudja: nemcsak hogy nem lehet őket megbírságolni (hiszen nincs pénzük, nem behajtható), de egy-egy ilyen hajléktalan még attól sem fél, hogy akár le is köpje a rendőrt. Hiszen hozzányúlni nem szabad, ha meg beviszik, az neki szanatórium, ingyen ellátással.
Kérdéseink:
1. Ön szerint ebben a konkrét esetben mit kellett volna tennie a fiatalasszonynak?
2. Ha a hatósági intézkedések ellenére rendszeresen ismét a hasonló helyzet fordul elő, melyik hatóságoknak kellene hatékonyabban eljárni, és hogyan, hogy ezt megelőzzék?
3. Ha az illetékes hatóságoknak nincs megfelelő kapacitásuk (költségvetésük) az eset rendszeres, folyamatos kezelésére, akkor mi, lakók, mit tehetünk azért, hogy ez az érintett döntéshozók előtt elég nyomatékkal hangsúlyozódjon?
4. Ön szerint van-e lehetőségünk helyi lakosként bekapcsolódni egy olyan folyamatba, amely azt eredményezi, hogy ezek az állapotok jelentős javuláson menjenek át? Többen is vagyunk, akik készek lennénk pénzt, időt, energiát szánni arra, hogy környezetünk élhetőbbé váljon. Mit tanácsol, miben tudnánk segíteni?
III. Esetkezelés (Ellátatlanul)
Az utcánkban lévő hajléktalanellátó intézmény vonzza a hajléktalanokat. Sok órával, jó idő esetén alkalmanként fél nappokkal a befogadási idő előtt már itt vannak az utcában (minden ülésre alkalmas vízszintes felületen ők ülnek), elfoglalják a tér le nem zárt részét, övék a padok is. Várhatóan majd övék lesz a kiépítésre kerülő "sétálóutcák" műbútorai is. Nyitás előtt fél órával oda tömörülnek a bejárat elé, rendszeresen 30-50 fős csoportok. Ha az arra járó ember a járdán közelkedik, akkor átmegy a túloldalra, mert bár ott is vannak, de ott kevesebben, ők csendesen borozgatnak.
Megnyílnak a kapuk. Elkezdődik az adatok rögzítése, iratok áttekintése - a szociális munkások végzik a dolgukat. Közben sorra kerül az egyik agresszívabb hajléktalan, akiről messziről érződik, hogy piás. Erre hivatkozva őt nem engedik be az intézménybe, hiszen a szolgáltató kapun belül már felelős a befogadottakért, és nem keresi magának a bajt. Érthető. Így az össze-vissza beszélő, kicsit agresszív hajléktalan kint marad.
Letelepedik a kapualjba. A társasház lakói az elmúlt években draztikusan növelték a közös költséget, és mostanra rend van a házban. Mindent igényesen felújítottak, mindenhol virágok, friss festés, szép, élénk színek, stabil bejárai ajtó kaputelefonnal. Jó érzés itt lenni az udvaron. Amíg ki nem megyünk a kapun. De a kapualjban ott ül hajléktalanunk, csomagjai mellette, gyűlik a szemét is, és már maga alá is vizelt. A lakók szeretnék eltávolítani, de nem lehet, emberünk nagydarab, és erőszakos. A rendőrnek nincs miért beavatkozni (hova küldje?), a mentők nem jönnek (csak fekvő embert visznek el a detoxba, ez még annyira nem részeg).
Kérdéseink:
1. Ön szerint jogos elvárás-e a lakosság felé, hogy a szakma megfelelő szervei helyett "befogadja" az ilyen eseteket?
2. Mit tanácsol, ilyen helyzetben kit hívjon a lakosság?
3. Ki tehető felelőssé ezért az esetért?
4. Mit tegyünk, ha a kihívott illetékes szerv nem intézkedik, vagy nem elég hatékony?
5. Ön szerint milyen jogszabályi módosítások kellenének ahhoz, hogy ilyen helyzetek ne fordulhassanak elő?
6. Ön szerint ha bármely intézményre ráterhelik az ilyen esetek kezelését, annak plusz költségeinek állását ki felé továbbíthatja?
IV. Esetkezelés (A "küszöbön")
A média hírt ad róla, hogy a kormányzat fél fog lépni a hajléktalanok megrendszabályozására. Például a közterület nem megfelelő használata esetén. De a hajléktalanok akkor is hajléktalanok maradnak. Mi, Magdolna negyedi lakosok attól tartunk, hogy a frekventáltabb helyekről eltávolított hajléktalanok majd még inkább ida jönnek, ahol a hajléktalanellátás intézményei átlag feletti mennyiségben működnek. Ide, Józsefvárosba, és azon belül is a Magdolna negyedbe.
Egy kimutatás szerint Budapest hajléktalanellátásának egynegyede (24,7%) Józsefvárosban koncentrálódik. De még ez az információ sem érzékelteti a probléma teljes súlyát. Hiszen a hajléktalan és hajléktalan között óriási különbségek vannak. Így a feléjük irányuló hajléktalanellátásnak is vannak szintjei, és nagyon szeretnénk tudatosítani, ide nem csak a kiépített ellátó kapacitások egynegyede tömörül, hanem ezen belül is elsősorban a leginkább lecsúszottabbaknak kínált szolgáltatások ezek. Tehát a maradék három negyed "kulturáltabb", mint a "mieink". A "mi hajléktalanjaink" (akik papíron lehet, hogy máshová tartoznak, de gyakorlatilag itt veszik igénybe a szolgáltatásokat) tehát (természetesen vannak kivételek) átlagosan nézve a budapesti összes hajléktalan leglecsúszottab 15-20%-a. Akik nem is mindig akarják igénybevenni a szolgáltatásokat ("a szállón meglopnak"), vagy nem tudják igénybevenni (részegen nem engedik be). De itt vannak, és várhatóan még inkább itt lesznek nálunk, a "küszöbön": az utcán. Erre a leglecsúszottabb rétegre jellemző: "minél büdösebb, minél koszosabb vagyok, minél inkább taszító vagyok, annál inkább kikerülnek, és nem szólnak hozzám". Valahol igaza van, hiszen egy idáig jutó embert nincs értelme rendreinteni se lakosnak, se rendőrnek, se szociális munkásnak, senkinek. És itt éli botrányos életét: például rendszeresen vizel úgy, önmagát nem is takarva, hogy itt lakó gyerekek-lányok-asszonyok is szembesülnek nemiszervével, vagy a közelben levő átlagemberek jelenétében éli nemi életét, vagy az éjszaka csendjét folyamatosan zavarva "intézi" vitás ügyeit részeg társaival, stb...
Kérdéseink:
1. Ön jogosnak látja-e a helyi lakosok azon igényét, hogy a politika (önkormányzat, főváros, kormányzat) ismerje el a felelősségét a jelenlegi körülmények kialakulásában (aránytalanság, megoldatlan helyzetek tömkelege)? Egyetért-e azzal, hogy ezen felelősség vállalásaként erre a területre érvényes speciális jogszabályok szülessenek (például a teljes közterülettakarítás az önkormányzat cégeinek a feladata, és nem az egyébként máshol jogos "saját háza előtti felelősség" viselése), kiemelt költségvetés (például folyamatos hétvégi takarítás), a lakosság valóban érdemi beleszólási és kontroll lehetőségének biztosítása (rendszeres találkozók a különböző intézmények vezetőivel, intézkedési tervek létrehozatalába beleszólás, megvalósulás ellenőrzése), a szolgáltatók felé (anyagi támogatás mellett) magasabb követelmények támasztása (pl. befogadás előtt fél órákkal az utcán ne kelljen tömegesen gyülekezni a hajléktalanoknak, az utcán is legyen nyilvános wc, stb...), a megoldatlan joghézagok azonosításába és felszámolásába is vonják be a lakosságot (pl. mi legyen azzal a részeg hajléktalannal, aki saját lábán meg tud állni, de nem fogadja be egy intézmény).
2. Ön jogosnak látja-e azt az állampolgári igényünket, hogy a hajléktalanok felé olyan környezetet kell biztosítani, amely motiválja őket a feljebb emelkedésre (valóban megvalósítható életstratégiát kínál nekik), és amely visszatartja őket attól, hogy az alacsonyabb szintre kerülésbe beletörődjenek?
3. Ön elfogadja-e azt a véleményünket, hogy a fenti kérdésekben nem csak a szakma, nem csak a politika, és nem csak az esetleges hajléktalan szervezetek kell hogy közösen keressék a megoldást, hanem a lakosság (mint akik közül sokan kerülhetnek, és sajnos kerülnek is majd hasonló helyzetbe), és azon belül is a különösképpen hajléktalanokkal megterhelt helyen élő lakosság tenni akaró képviselői is illetékesek kell hogy legyenek, abban bízva, hogy nem csak ötleteikkel, kezdeményezéseikkel, más nézőpontból való "többet látásukkal", munkavállalásukkal segíthetnek, hanem lakótársaik felé való közvetítői, megoldás irányába orientáló, előrelépéseket elmagyarázó, szélsőségeket leszerelő hatásuk sem elhanyagolható.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés