Építsünk-e szociális bérlakásokat?

2004. december 5. (vasárnap) 05:19

Az önkormányzatok többsége a lakáskínálat bővítése felé akart elmozdulni. Mennyire lenne szükség? - ez volt sokáig a fő kérdés Ivanicza István, a Professing Kft. ügyvezető igazgatója szerint. Ami önmagában is ellentmondás, hisz - mint a vitában is felvetette - a fenntartásra kellő források nem állnak rendelkezésre. A szükséges ráfordítások elmaradása miatt le fog értékelődni az önkormányzati lakásállomány, egyre gazdaságtalanabbá válik a fenntartása, és az egyre magasabb költségigényű ráfordítások gazdaságilag ellehetetlenítik az önkormányzatok hosszú távú lakásgazdálkodási céljainak megvalósulását. Ma azonban - politikai prioritások alapján - a minél több új otthon biztosítása a fontos, ezért a meglévőkre alig költenek.

A megoldás: biztosítani kéne a minimálisan szükséges feltételeket, hogy valós ingatlangazdálkodás valósulhasson meg - véli az igazgató. Azaz meghatározni helyi szinten az önfenntartó módon működtethető nagyságrendet, és az ennek kialakításához szükséges forrásokat. Az önkormányzatoknál a szociális szemlélet elvárható, de azt el kell különíteni a gazdálkodástól. A jó példát Európa több országa és Észak-Amerika mutatja fel, ahol ezt már megvalósították. A fentiek miatt Ivanicza István tehát a fenntartható fejlődés fontosságát hangsúlyozta.

A kanadai modell átvételéhez az elvi döntéseket már 1994-ben meghozták nálunk: nem a lakásokat, a rászorultakat kell támogatni. Nem ment át az elképzelés a gyakorlatba, mert nem volt elegendő pénz a támogatásra. Holott a lakbérek nem fedezik sokszor a fenntartási költségeket sem, az amortizációt pedig semmiképpen. A bérlakásban élők száma folyamatosan csökken, ez a folyamat a jelenlegi rendszerben nem védhető ki. S még egy fontos dolog: a magánerőből megvalósuló bérlakás-építést ugyanúgy kellene támogatni, mint az értékesítési célú ingatlanberuházásokat. A mindenkori kormányok erről mindenkor igyekeztek elfeledkezni.

- Maximálisan szükséges a bérlakások építése, van olyan társadalmi réteg, akik saját otthont soha nem lesznek képesek vásárolni - közölte Bókay Endre, a pécsi lakásgazdálkodási bizottság elnöke. A jövőben tehát életbe kell léptetni két rendszert is az előrelépéshez. Egyrészt az adótámogatást, aminek bevezetését a kormány jövő januártól tervezi, azaz a lakbérek nulla százalékos adóztatását. Ehhez kapcsolódna Pécs város terve, mellyel 10-20 ezer forint közötti támogatást adna a város családonként a szociálisan rászoruló bérlőknek. (A két, azaz a kormány-, illetve a városi rendelet szorosan összekapcsolódna.) Ily módon nagyjából havi 7 ezer forintra esne az egy-másfél szobás lakások bérleti díja. Nem lenne ez egyedülálló, Kecskemét az idén 18 millió forint körüli összeget juttat albérleti támogatásra, és több megyei város is hasonló módszer bevezetését tervezi.

Az adócsökkentés, a szociális támogatás mellett a megyeszékhelyen komoly bérlakás-építési program megvalósítása folyik. Összesen 116 bérlakást adnak át az idén - most a négyszázadik bérlakásnál tartanak - költségük 1,72 milliárd forint volt. A két dolog - tehát a támogatás és az építés - közös hatására javulhat a bérlakásban élők helyzete. Jelenleg a megyeszékhelyen 3200 család szeretne önkormányzati bérlakásban élni, közülük azonban csak a felének van fedél a feje fölött. Nagyjából 1500-1600 család elhelyezéséről kellene tehát gondoskodni, ám közülük legfeljebb 200-300 családnak segíthetnek.

Más is kedvező hatással járhat a bérlakásügy megoldásában. Folyik a városban a panelprogram, hétezer család kapott a korszerűsítésre támogatást, idén 200-250-en. Az eredmény: a panelok felét leszigetelték, csökkenhetnek az ott élők kiadásai. Megindult egyben a telkesítés programja, pályázat útján kizárólag azok számára, akik panelben laknak. Eddig hatvan lakást építettek így, az eszközök azonban ezen a téren is korlátozottak.

- A kanadai modell független attól, hogy ki lakik az ingatlanban - dr. Keczely Béla, a VAX XXII Rt., a Budafoki Vagyonkezelő vezérigazgató-helyettese azt hangsúlyozta, hogy a legfontosabb szempont a felelős gazdálkodás, ezen belül az értékmegőrzés és az ehhez szükséges pénzek biztosítása. Kanadában nem szociális gondoskodás tárgya a bérlakás! Az önkormányzatoknak ugyanúgy kellene viselkedniük, mint bármely gazdálkodó szervezetnek. Ha pedig a költségvetés biztosítja, támogathatják a rászorulókat. Aki viszont anyagilag a bérlakást sem engedheti meg magának, az hajléktalanszállóba kerül. (Igaz, ezek a hajléktalanszállók messze felülmúlják a magyarországiak színvonalát, és a van differenciálás a húszágyas teremtől egészen a családi szobáig.) Június a "költözések napja" - a közbeszéd nevezi így - Kanadában: aki nem képes fizetni, távozik a bérlakásból.

Nálunk is alkalmazható e modell, ketté kéne választani a szociális és gazdálkodási feladatokat. Az önkormányzatoknak egyben át kellene gondolniuk, mennyire képesek "normálisan" üzemeltetni a bérlakásokat. Ha az ott lakó nem képes megfizetni a lakbért, nem is kap megfelelő szolgáltatást közöttük, akkor valószínűleg ez a legdrágább működtetési forma.

Mennyire kell fellépni az önkormányzatoknak a nem fizetőkkel szemben? - Számomra szimpatikus, hogy segítsünk, ám ha kell, ne féljünk a kemény fellépéstől sem - válaszolt a felvetésre dr. Keczely Béla. Aki nem fizet, kerüljön más lakásba, ám figyelni kell arra, hogy hová. Olyan helyre, amely az adott időszakban a jövedelmi viszonyainak megfelel. Fontos, hogy a bérlő is közreműködjön ebben, ne akkor jelentkezzen, amikor már sok száz ezres lakbér és közüzemi díjat halmozott fel és a kilakoltatás előtt áll, hanem amikor a bajok első jelei mutatkoznak, ekkor még tudunk segíteni neki. Erre több példa is van Budafokon, igaz arra is, hogy a notórius nem fizetőket az önkormányzat kilakoltatja.

Budafoknak 53 ezer lakosa van és csaknem 20 ezer a lakások száma. Ezek legnagyobb részben családi házak. Nagyjából nyolcszáz önkormányzati bérlakás maradt az 1993-ban meglévő háromezerből, ennél jóval nagyobb vagyont képviselnek az üzlethelyiségek és telekingatlanok. (A főváros egyik legnagyobb telekvagyona Budafoké, s bár folyamatos az eladás, még "jó ideig elég lesz".) A bérlakások 15-15 százaléka tartozik az alsó (szükséglakás és komfort nélküli), illetve a felső (összkomfortos) harmadba. A négy éve elfogadott helyi lakáskoncepció végrehajtása folyik: vagy megszüntetik - üzletként hasznosítják -, vagy pályázat kiírása után a bérlővel átalakíttatják a komfort nélküli ingatlanokat. A kerület is épít, tavalyelőtt 12, tavaly 21 összkomfortos lakást. Ahogy viszont emelkedik a lakások minősége, változik a bérlő személye is: az marad, aki képes fizetni. A lakáskoncepció végrehajtása keretében jelenleg már a lakások 15 százaléka költség, illetve piaci alapon kerül bérbeadásra, de piaci alapon beszedett négyzetméterenként havi 900 forint bérleti díj így is 15 százalékkal alacsonyabb, mint a hasonló magántulajdonú lakások bérleti díja. Három éve jelentős mértékű volt a lakbéremelés, így a szociális alapon bérbe adott összkomfortos lakás bérleti díja 231 forint/m˛ havonta. A kinnlevőség aránya az éves bérleti díjakhoz képest évi 8-9 százalékos.

K. P.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés