A Józsefvárosi rehabilitációs programterv központi része az épített környezettel kapcsolatos koncepció. Egy kerület fejlődésének kulcsa maga a városszerkezet, a lakók életét befolyásoló körülmények. A tereket, amelyeken életünk zajlik, természetes adottságként kezeljük, és nem is gondolunk arra, hogy mennyire megváltoztatná mindennapjaink minőségét, ha szélesebb, vagy szűkebb utcákon haladnánk, ha több vagy kevesebb park venne minket körül, ha másképp parkolhatnánk, vagy ha néhány utca forgalomtól elzárt sétálóutca volna. Pedig így van: egy városnegyed szabályozási tervében rögzített elemek megszabják a hely funkcióját, és alapvetően befolyásolják az ott élők közérzetét. Ezért ha egy városrész életébe való beavatkozás elkerülhetetlen ahhoz, hogy más irányt szabjunk fejlődésének, akkor azt építészeti eszközökkel is támogatni kell.
A várostervezés hatóköre kiterjed a térszerkezet alakítására, a közterületek és zöldfelületek mennyiségének és használatának szabályozására, a közlekedési, parkolási gondok enyhítésére. Emellett figyelembe kell venni a közművek minőségét, vagy olyan környezeti adottságokat, mint a talajminőség. A kiindulópontot mindig az adott terület jelenlegi helyzetének, történelmi fejlődésének elemzése jelenti.
A Józsefváros esetében feltűnő jellegzetesség, hogy éles különbségek húzódnak meg az egyes részterületek között, valamint az a kiegyensúlyozatlan állapot, amely a főútvonalak és a mellékutcák eltérő beépítettségéből adódik. A nagyvárosra jellemző, komfortosabb körülményeket biztosító épületállomány csak a forgalmasabb utak mentén, illetve a belső józsefvárosi területeken fedezhető fel. Jóval gyengébb minőségű, öregebb, és éppen ezért gyorsuló ütemben romló házak találhatók a főútvonalaktól távolabb. Bizonyos részek pedig - például a külső józsefvárosi iparnegyedek - funkciójukat vesztették.
A tervezés feladata volt a leromló területek fővárosi szintre való emelésének elősegítése, megújuló képességük visszaadása. A térszerkezetet a városi szövet védelme és megtartása mellett óvatosan át kellett alakítani. A városszerkezetbe való legerősebb beavatkozás a Corvin-Szigony projekt területén történik, a Corvin mozitól a Szigony utcáig vezető sétány kialakításával.
A lebontásra kerülő épületek egybefüggő, igen leromlott állapotú részt képeztek. Helyükön a negyedet megújító fejlesztés indulhat, amelynek jótékony hatása kisugárzik majd a szomszédos területekre. A gócpont felszámolásával kialakul egy új közterület, amely megváltoztatja az eddigi közlekedési feltételeket, hiszen forgalomtól elzárt övezet lesz, növeli a környék parkjainak számát, új típusú parkolóhelyeket létesít, hozzájárul a terület funkcióváltásához is, valamint nagyvároshoz méltó épületállomány kialakítására ad lehetőséget.
A rehabilitáció programterve kiemelten foglakozik a zöldfelületek mennyiségének, a játszóterek számának növelésével, amelyet egyrészt városi terek felújításával, másrészt belső kertek kialakításával szeretnének elérni. Mivel a Rév8 a városi élet fontos színterének tartja az utcát, igyekszik ezt minél kellemesebbé tenni. Ezért az egyes városrészeket gyalogutakkal kötik össze, a forgalmasabb utcák mentén pedig fasorokat ültetnek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó