A Magdolna-negyed egyetlen alap- és középfokú oktatást biztosító intézményét a városrehabilitációs program során a különböző helyi programok, a művelődés és a kultúra tereinek biztosításával az itt lakók művelődési bázisának szánják. A nyolcadik kerületi önkormányzat döntéshozói az oktatási intézményt országosan híressé-hírhedtté tevő 2008-as tanárverési botrány után lecserélték a korábbi Erdélyi utcai – ma már a 2007-ben meghalt író, Lakatos Menyhért nevét viselő – általános iskola és gimnázium vezetését. Azóta nem volt médiahiénákat vonzó botrány a „lakályos parkká” szelídült Mátyás tér szomszédságában működő, időközben Józsefvárosi Általános Művelődési Központnak elkeresztelt iskolában. Anyagi erőforrásokat még nem kapott hozzá az intézmény, de igyekszik sokszínű programot megvalósítani. Az Amaro Drom az oktatási lehetőségeknek járt utána.

Az 1898 óta fennálló intézmény hajdan Józsefváros legnagyobb általános iskolája volt. A hatvanas évek végén még 732 diák tanult a falai közt. Aztán jött a demográfiai visszaesés, és a rendszerváltás után munkanélkülivé vált emberek tömege jött fel a kerületbe vidékről, zömében romák, akik beköltöztek rokonaikhoz-ismerőseikhez a leromlott, rossz lakásokba a városrészben. Hirtelen egy más kultúrájú, képzetlenebb réteg jelent meg az Erdélyi utcai iskola körzetében, és ez beindított egy folyamatot: a szülők (a cigányok közül is sokan) egymás után vitték el innen a gyerekeiket. Az Erdélyiből tíz év alatt eltűntek a nem cigány tanulók, és húsz fő alá csökkentek az osztálylétszámok. Ma Józsefvárosban a tanköteles fiatalok negyven-ötven százaléka nem a kerületben jár iskolába. Ezt hozta a szabad iskolaválasztás. Pedig az Erdélyi utcai, a szecesszió jegyeit őrző épület ma is patinás benyomást kelt kívülről, belülről a felújítás nyomán pedig valóban gyönyörű lett. A harmadik emeleten emlékhelyet alakítottak ki József Attilának, aki 1918-ban magántanulóként itt vizsgázott.

A Lakatos Menyhértben (maradjunk ennél – a tanintézet esetében teljesen félrevezető és semmitmondó – „általános művelődési központ” helyett, már csak azért is, mert ezt a funkcióját anyagi és egyéb okokból nem képes ellátni) is akadnak tabuk: mindenekelőtt a 2008-as mobiltelefonon megörökített, majd a médiának állítólag 10 ezer forintért eladott, a Youtube-on a Barátok közt nézettségével versengő felvétel, amelyen egy cigány fiatalember apportírozta nyugdíjas korú fizikatanárát. A másik, ezzel szervesült téma, hogy van-e összefüggés a korábbi igazgatónő és hátországának leváltása és az ominózus eset között. Mindössze annyit lehet tudni, hogy az előző igazgatónőnek eleve csupán egyéves szerződése volt, amit a fenntartó nem hosszabbított meg. Punktum. Egyébként azóta a józsefvárosi Bronx-szerte (ez az egykor pesti Harlemként emlegetett belső Nyócker mai neve a szlengben) médiasztárrá avanzsált L. Zoltán már máshol (ha egyáltalán) megy a pedagógusok idegeire, mint ahogy a jobboldali médiában mártírrá avatott tanár úr is végleg nyugdíjba vonult. Igazgatót – Dani Csaba – egy XIII. kerületi gimnáziumból „exportált” az Erdélyi utcába az önkormányzat, ő hozta ide helyettesének egy VII. kerületi iskolából a történelem–magyar szakos tanárt, Dobi Évát.

Hátránykompenzálás

A közhiedelemmel szemben az iskola nem nemzetiségi intézmény, mint ahogy például a Kalyi Jag Szakiskola, Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vagy a Gandhi Gimnázium. Annak ellenére sem, hogy a 116 általános iskolás gyerekük szinte kivétel nélkül cigány. A szülők zömének, akik többnyire romungrónak mondják magukat, nincs, vagy alig van cigány identitása, vagyis számukra a cigányságuk sokadlagos kérdés. Már a szülők generációja (sőt a nagyszülőké) sem beszéli a rromanit vagy a beást, így aztán nem meglepő, hogy az iskolában sem oktatják. Ugyanakkor cigány népismeretet tanulhatnak a gyerekek, amennyiben ebbe szüleik beleegyeznek. (Kiskorú tanulóknál ki kell kérni a szülők véleményét, hogy igénylik-e gyermekük számára e tárgy oktatását – a szerk.)

Itt totális a helyzet szülte, a jogvédők által sokat kárhoztatott iskolai szegregáció. Persze a különböző származású tanulók eltérő iskolákban vagy osztálytermi csoportokban történő oktatása – többféle mechanizmus következménye lehet: létrejöhet adminisztratív döntések miatt, de felerősödhet spontán módon, a szabaddá vált iskolaválasztási rendszer működésének hozadékaként is. Ez utóbbi jellemzi a rendszerváltás utáni magyar iskolarendszert, és az erdélyis helyzetet is. A fenntartó joggal érvelhet, hogy bárki jelentkezhet bármelyik iskolába, a keveredésnek, az integrációnak szervezeti akadálya valóban nincs. Kérdés azonban, hogy ez elég-e, mivel jelentősen növeli az öröklött társadalmi egyenlőtlenségeket.

Az egyes osztályokban 15-20 gyereknél nincs több, igaz, ahogy a szakzsargon mondja, „kétfejű”, kettőt érő gyerekek ők, már ami az állami fejkvótát illeti; „pozitív diszkriminációjuk” sokkal inkább pszichológiai stigma, mintsem a kivételes bánásmód eredménye. Ugyanis a kisdiákok majd mindegyike problémás, úgynevezett „sajátos nevelési igényű” (sni-s) gyerkőc, akik duplán számítanak az osztálylétszámban. (Ők, az sni-sek, voltaképp az iskolák védangyalai, nélkülük már régen megszűnt volna sok intézmény, így alighanem az Erdélyi utcai is, ugyanis 20 fő alatt nem lehetne normál képességű tanulók esetén osztályt indítani.) Ezeknek a nehezen kezelhető, többszörösen hátrányos helyzetű gyerekeknek a beilleszkedését differenciált foglalkozások során igyekeznek elősegíteni, többek között Somody Bea iparművész-tanár vezetésével – az iskolai alkotói munka mellett – rendszeres múzeumlátogatásokra kerítenek sort. Ilyenkor, mint legutóbb a Budapest Art Brut Galériában, művészetterapeuták és múzeumpedagógusok foglalkoznak velük. Vagy a hagyományteremtő „Lakatos Menyhért” projekthét során különböző kulturális programokat tartanak.

A középiskola (amely a 2004-ben megszűnt Dugonits Gimnázium – és általános iskola – hiánypótlására alakult) 131 diákjának csak mintegy harminc százaléka cigány származású.

Az általános iskolás végzősök zöme szakmunkásképzőbe megy, legtöbben itt a kerületben, de sokan tanulnak tovább a Csepeli Szakképző Intézményben is. Az általánosból viszont sajnos kevesen jutnak be a gimnáziumban. Mindamellett a gimiből már jó néhányan végeztek főiskolán, sőt egy volt „erdélyis” jelenleg a jogra jár.

Az általános tagozat mellett a középiskolában rendészeti képzés is folyik a BRFK-val együttműködve. Itt a tanterv önvédelem és belügyi rendészeti ismeretek tantárgyak-

kal bővül. Ott jártunkkor éppen az önvédelmi fogásokat gyakorolták a testnevelési órán a fiúk.

Az intézményben akár felnőtt fejjel is beülhet valaki az iskolapadba és az oktatási rendszerből korábban kiesettekek is szerezhetnek végzettséget. Nagyjából 200-an tanulnak összesen az esti általánosban (a felzárkózató 7.-8. osztályt egy év alatt letudható képzés a legnépszerűbb) és a gimnáziumban lehetőség van arra, hogy a szorgalmasabbak eljussanak az érettségiig is.

Az iskola tervei szerint a diákönkormányzattal együttműködve felállítanak majd egy diákbíróságot, ahol a gyerekek „ítélkeznek” renitens társaik fölött. Fontos, hogy a notórius késő vagy fegyelmezetlenkedő diák csak akkor állítható a bíróság elé, ha abba ő is beleegyezik. Akkor viszont el kell fogadni azt a retorziót – takarítást, iskolaszépítést, egyebet –, amit társai kiszabnak rá. A tanulók így a kevésbé súlyos, ellenőrzőjükbe bekerülő írásbeli fokozatot válthatnák ki az általuk is elfogadott, az iskola vagy a közösség javára végzett munkával. A kezdeményezés szintjén álló új módszerrel a vezetés elejét akarja venni annak, hogy a jeles író nevét viselő iskola az igazolatlan hiányzások magas számáról, botrányairól legyen kerületszerte ismert.

T. J.

Fotók: Váraljai Szandra

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés