Útjelző Hírháttér

Józsefváros kényszeredett mosolya

Akut problémák a városrehabilitáció területén

Több mint egy év telt el azóta, hogy a Fővárosi Közgyűlés megszavazta a szociális városrehabilitációs program indítását Budapest három területén. Mi történt azóta? Botrányos (törvénytelen) kilakoltatások, minisztériumi meghátrálás, de legfőképpen csönd, a tájékoztatás hiánya. Ezt a következtetést vonták le annak a beszélgetésnek a résztvevői is, akiket az Amaro Drom civil szigetes sátrába hívtunk meg a témában.

A program keretében négy év alatt 1,8 milliárd forintot költhetnek a kerületek olyan városrehabilitációs projektekre, amelyek az építészeti beavatkozásokon, helyreállításokon túl előtérbe helyezik a helyi közösségek létrehozását, fenntartását és a leszakadó területek társadalmi felzárkóztatását. A ferencvárosi, Dzsumbujként emlegetett lakótömb az egyik állomása a budapesti szociális városrehabilitációnak.

A program elvileg ez évben indult el több száz millió forintos fővárosi, kerületi és várhatóan európai uniós forrásokkal.

A szociális városrehabilitáció modellkísérletének tekinthető a nagyon lepusztult városrészének számító Magdolna-negyed megújítása, amely 15 éves távlatban gondolkodik. A program harmadik állomása a kőbányai Bihari út térsége (Bihari út–Fertő utca–MÁV vasútvonal–Balkán utca által határolt tömb).

A szociális városrehabilitáció keretében a leromlott, szegények és kirekesztettek által lakott területeken nemcsak az épületeket újítják fel, hanem az ott élők gazdasági-szociális és kulturális esélyeit is javítani kívánják, de arra is törekednek, hogy az ott élők a rekonstrukció után ne költözzenek máshová, helyben javuljanak az életkörülményeik. A Dzsumbujban azonban nem ez történt. A IX. kerületben a rehabilitációt egyenlővé tették a szanálással, mert mint Tornai István európai integrációs tanácsnok egy márciusi tapasztalatcserén kifejtette, a lényeg az itt élők mobilitásának megteremtésében van, és véleménye szerint a projekt egy ipari terület akut problémájának megoldásaként értelmezhető.

Építészszemmel

Szentirmai Tamás építészszemmel nézi a szociális városrehabilitációs programot. Véleménye szerint elkerülhetetlen, hogy néhányan ne szoruljanak ki a városrészből. Nemzetközi tapasztalatok alapján 10-15 százalék nem tudja később fenntartani lakását. A Budapest workshopot 2002-ben hozták létre azzal a céllal, hogy lehetőséget biztosítsanak a magyar résztvevőknek ahhoz, hogy külföldi társaikkal együtt az egyeteminél kötetlenebb formában közelítve a társadalom felé sajátítsanak el ismereteket. Ezen kívül a külföldi hallgatóknak jellegzetes budapesti építészeti problémákon keresztül bemutatják a hazai építészeti kultúrát, annak helyzetét. Az idei workshop az európai romák életkörülmé-nyeivel foglalkozott. Terepválasztásuk a Magdolna-negyedre esett, azon belül a Mátyás térre és környékére fókuszáltak. Céljuk nem az volt, hogy reagáljanak a már elindult szociális városrehabilitációra, hanem hogy olyan területet találjanak, ahol a romák leszakadóban vannak a társadalomtól.

Fotó: Váraljai Szandra

A kilenc országból érkezett fiatal építészhallgató végül a Dankó utca egyik telkét választotta ki, amelyet négy csoportban vizsgáltak, főként olyan szempontból, hogy milyen építészeti hozzáállással tudják a leginkább előmozdítani a rehabilitációt úgy, hogy maga a fizikai megújítás sokadrendű szempont legyen. Céljuk az volt, hogy olyan terveket dolgozzanak ki, amelyek generálhatják a pozitív változást a munkahelyteremtés, az oktatás, a szociális ellátás területén. A terepbejárások alkalmával kapcsolatot alakítottak ki a lakókkal, meghallgatták véleményüket, elképzeléseiket, és olyan kicsi, lényegtelennek tűnő akciókat kezdeményeztek, mint például a szemétszedés. Ebbe bekapcsolódtak az ott élők, majd egy kis kertet is létrehoztak közösen. Szentirmai Tamás és Hartmann Erik is azon a véleményen van, hogy érdekeltté kell tenni az embereket lakókörnyezetük sorsának alakulásában, s tapasztalatuk szerint erre megvan az igény. Az ilyen kis lépések lehetnek a legcélravezetőbbek, a szemétszedés után jöhet például a lépcsőház kifestése.

Szentirmai szerint az egész fővárosi szociális városrehabilitációs program koncep-ciója mögül hiányzik a szociális rész, illetve mivel három területre koncentrál, nincs közös szakértői gárda, nincs egy közös csapat, ami a három projektet koordinálja.

Szentirmai Tamás szerint szépen hangzik a Rév8 Zrt. állítása, hogy a Corvin–Szigony üzleti alapú projekt hasznából fogja finanszírozni a Magdolna-negyedet, de már most elképesztő bevételek lehetnek az ottani beruházásokból. Véleménye szerint ha jól működne a Magdolna-projekt – amely nem is volt megfelelően előkészítve –, akkor már lehetne látni a Mátyás térre tervezett közösségi ház építését, egyelőre azonban semmi nem látszik az építkezésből. Szentirmai azt is hozzátette, szerinte a Rév8-nál kísérleteznek a programmal, ami főként a főváros hibája, mert gyorsan akart csinálni „valami szociálisat”.

„Ravasz róka” projekttel erősít az iskola

Rácz Attila főszerkesztő is kritikusan nyilatkozott a projekttel kapcsolatban.

A RomaPage honlap többször cikkezett az erősen szegregálódott Erdélyi utcai Általános Iskola és a többségében nem romák által látogatott Dugonics András Gimnázium öszszevonásáról. Szeptembertől 8+4 évfolyamos oktatási intézmény kezdi meg működését az általános iskola épületében. Mivel a városrehabilitációs törekvések legfontosabb eleme az oktatás, így a VIII. kerületben is a gyerekek, a fiatalok állnak a középpontban. A tervek szerint az iskolában szeptembertől digitális művészetoktatást vezettek volna be, így téve vonzóvá az intézményt a nem romák számára is.

Az erre vonatkozó anyagok nyáron készültek a Rév8-nál, így dr. Horváth Péter iskolaigazgató szerint nekik nem volt lehetőségük javaslatot, korrekciót tenni. Az igazgató lapunknak elmondta, hogy ez nem megy varázsütésre, megfelelő szakmai és anyagi háttér nélkül. Egyelőre a tervekből annyi valósulhat meg, hogy Soós Kata képzőművész bevonásával megkezdik a pedagógusok felkészítését a művészeti nevelés erősítésére. A nyáron lezajlottak a karbantartási munkálatok, amelyek alkalmassá tették az épületet a gimnáziumi osztályok befogadására.

Rinkebyben, Stockholm elővárosában 1993-ban kidolgoztak egy átfogó, a gyerekek nyelvi fejlődését elősegítő és közös értékeken alapuló óvodai-iskolai közigazgatási programot. Elkezdték kidolgozni a „Ravasz róka” (náluk ez nem pejoratív jelentésű) olvasási projekt módszerét. A városrész így példaértékűvé vált abban, hogy milyen jól együtt tud működni az iskola és a könyvtár az olvasási és írási készségek kialakításában és fejlesztésében, svéd és más anyanyelvű diákok esetében egyaránt. Megfigyelték, hogy közben nem volt sem rendetlenkedés, sem kimerültség, épp ellenkezőleg, a tanulók sokszor már fél-háromnegyed órával korábban jöttek reggelente iskolába, hogy elkészítsék feladatukat. Az olvasástanító program során szerzett készségeiket, tudásukat jól tudták hasznosítani más tantárgyak, például a matematika esetében is. Ezt a programot vezeti be szeptembertől az Erdélyi utcai Általános Iskola is.

Rehabilitáció szociális oldalról

Kuglics Zsuzsanna, a Roma Parlament jogvédő irodájának szociális referense elmondta, hogy nagyon örülnének a szociális városrehabilitációnak, ugyanis a kerületben nincs elég szociális bérlakás, így ügyfeleik többsége attól fél, hogy egy esetleges költözés alkalmával esélyük sem lenne jobb lakásba költözni, minőségi lakáscsere pedig már nincs. Hozzátette, hogy jól hangzó dolog a házak, lakások felújítása az ott élők bevonásával, de a lakók anyagi körülményei sokszor ezt nem engedik meg. Viszont reménynyel tölti el a szakembert az Ébredések Alapítvány Együtt Józsefvárosért elnevezésű kezdeményezése, amelynek célja, hogy a kerületben működő egyesületeket, szervezeteket összefogja, megismertesse velük egymás munkáját. Mivel ezek a szervezetek ugyanazzal az ügyfélkörrel dolgoznak, az emberek pedig mindenkit megkeresnek a problémájukkal, túlgondozottá válnak, a problémájuk viszont mégsem oldódik meg, mert mindenki ugyanazokat az utakat kezdi el járni, holott az lenne a természetes, ha mindenki a saját feladatát látná el. (Az Ébredések Alapítványról lásd Ébredések című cikkünket a 21–22. oldalon.) A kezdeményezésnek már vannak apró sikerei is.

Erdélyi utcai Általános Iskola

Fotó: Váraljai Szandra

A lebonyolító: híd az önkormányzat és az emberek között?

Az eltelt egy év alatt a Magdolna-negyed rehabilitációját lebonyolító Rév8 Zrt. szerint nem lehet felmutatni értékelhető eredményeket, mivel a program 15 éves távlattal számol. A Magdolna-negyedben élő 12 ezer emberből kerül ki a kerület legszegényebbjeinek a fele, ők anyagilag képtelenek volnának áldozatot hozni a helyreállítás, felújítás, komfortosítás érdekében. A zömmel szoba-konyhás lakások ráadásul tömegesen olyan házakban találhatóak, amelyek önkormányzati tulajdonban vannak. De elindult valami. Alföldi György, a Rév8 Rt. vezérigazgatója egy év elteltével úgy látja, hogy igazuk volt, el kellett kezdeni a programot, mert végre lát egy kis csillogást az emberek szemében. Bár nem könnyű a dolguk: hatalmas a bizalmatlanság az emberek részéről, hisz jogosan érzik úgy, hogy őket magukra hagyta a társadalom, és a sok ígéretből semmi nem teljesül.

Folyik a Mátyás téri közösségi ház felújítására vonatkozó közbeszerzési eljárás, négy épület felújítása megkezdődött, az egyik ház pincéjéből a lakók 15 konténernyi lomot pakoltak ki, a közösségfejlesztés érdekében pedig folyik a civil szervezetek bevonása, közülük az egyik a Nap Klub.

Az életveszélyessé vált házak bontása is elkezdődött; ebbe sikerült helyi roma vállalkozókat is bevonni.

E programtól függetlenül is történtek lépések a fejlesztésre, az önkormányzat a parkjainak felújítására indított programban a Mátyás teret rendbe hozatta, a Dankó utcai bérházépítéshez pedig szintén kapcsolható a szociális városrehabilitációs program.

Alföldi György hozzátette, hogy a legnehezebb feladat a lakók tájékoztatása. Azt szeretnék elérni, hogy személyesen eljussanak mindenkihez, mivel az emberek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy lakossági fórumokra járjanak. Jó hír viszont, hogy az önkormányzat továbbra is támogatja a programot. A lakóház felújítási program önkéntes alapon működik, jelenleg 4-5 házzal dolgoznak. A résztvevők munkáját honorálják, vagy bérleti díj kedvezményt kapnak, első lépésként viszont bizonyítani kell az elkötelezettségüket.

Alföldi hangsúlyozta, hogy az élhetőbb körülmények megteremtéséhez politikai egyetértésre is szükség van, melynek elérésében híd szerepet szeretnének betölteni az önkormányzat és az emberek között.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek véleménye és a cég részéről adott tájékoztatás láthatóan nem sok közös elemet tartalmaz, így valószínűleg a Rév8 Rt.-nek és a többi szociális városrehabilitációt bonyolító önkormányzatnak fejlesztenie kellene kommunikációját, az emberek, segítő szervezetek tájékoztatását, bevonását a programokba.

Horváth Marianna

Fotó: Jakab Dia

Fotó: Dezső Tamás

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés