Gettócsinosítás?

Újabb kísérlet indul: szociális városrehabilitáció

 A Fővárosi Önkormányzat 2005-től szociális városrehabilitációs programot indít. A program az épületek és a közterületek felújításával párhuzamosan a lakók szociális helyzetének javítását is célul tűzte. Az eddigi városrehabilitációs gyakorlattal szemben a terv kidolgozói arra törekszenek, hogy az érintett területeken élők közül minél kevesebben hagyják el otthonaikat. Ladányi János városszociológus meglátása szerint azonban nem történik más, mint hogy „a már külső területekre kiűzött romákat próbálják helyben tartani, és kicsit kicsinosítani a lakókörnyezetüket”.

A négyéves kísérleti program a VIII. kerületi Magdolna negyedben, a Dzsumbujként ismert IX. kerületi Illatos úton és Kőbányán, a Bihari utcában indul. A főváros szakmai elemzések alapján választotta ki az említett városrészeket. Józsefváros és Kőbánya önkormányzata már rendelkezik olyan tartalmi tervvel, amely alapján azonnal megkezdhető a program. A Ferencvárosi Önkormányzatnak ez év folyamán kell kidolgoznia a helyre szabott szociális városrehabilitációs programot, így ott 2006-tól kezdődhet a megvalósítás.

A főváros a programmal azt szeretné elérni, hogy jelentősen javuljon az érintett lakók szociális és gazdasági helyzete – tudtuk meg Beleznay Évától, Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes irodavezetőjétől, az előterjesztés kidolgozójától. Az eddigi városrehabilitációs gyakorlattal szemben a terv kidolgozói arra törekszenek, hogy az érintett területeken élők közül minél kevesebben hagyják el otthonaikat: legfeljebb 30 százalékos lakosságcserét tartanak megengedhetőnek.

Új néven futó, tudatos elkülönítés?

Szociális rehabilitációra igen nagy szükség lenne a fővárosban, különösen az erősen leromlott belső pesti kerületekben – ért egyet a kiindulási ponttal Ladányi János. Az egyetértés azonban itt véget is ér a városszociológus és a program szülőatyjai(anyjai) között. Ladányi János véleménye szerint a kijelölt területeken egészen más típusú elképzelések lennének indokoltak. „Pusztán azzal, hogy más nevet adunk a tudatos elkülönítésnek, nem lehet megoldani a kérdést” – fogalmazott. Vannak ugyanis olyan épületek – és a szóban forgók olyanok –, amelyeket kifejezetten kívánatos lenne lebontani. A Dzsumbuj például a '30-as évek végén épült, a társadalom legszegényebb rétegei számára. A rendkívül zsúfolt, vékonyfalú épületek „a semmi kellős közepén” helyezkednek el, tudatosan elkülönítve a város többi részétől. A szociális városrehabilitációs elvekkel ellentétben itt nem megtartani kellene a népességet, hanem lebontani az épületeket – vallja a szociológus. Alapos végiggondoltsággal, körültekintő szervezéssel kellene hozzásegíteni az itt élőket ahhoz, hogy olyan környezetbe költözzenek, amely lehetővé teszi a társadalmi beilleszkedést. Ezt követően értékesíteni lehetne a területet. Ladányi kutatásokra hivatkozva úgy vélte: ahol a roma lakosság aránya eléri a népesség egyharmadát – mindhárom kijelölt terület ilyen –, ott a romák elkülönítését csökkentő (antiszegregációs) lakáspolitikára van szükség. Ennek hiányában két utat lát a szociológus. Az egyik, hogy teljesen kiszorulnak a romák, mint ahogy ez történt például VI. és IX. kerületek belső részeiben. A másik, hogy megállíthatatlanul tovább folyik a szegregáció, az elszegényedés. Ezért véleménye szerint az említett területeken nem szociális rehabilitációnak nevezett gettócsinosításra, hanem átgondolt antiszegregációs programokra lenne szükség. Ladányi János ebben programban az etnikai elkülönítés legkirívóbb eseteinek konzerválását látja. Szintén nehezményezi, hogy a tervek civil szervezetek bevonása nélkül készültek.

Emberek a számok mögött

Ezt hangsúlyozta Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke is lapunknak nyilatkozva, és sajnálattal állapította meg, hogy a program kidolgozásában nem kérték a segítségét. Szerinte a program akkor lenne igazán sikeres, ha az ott élők és a civil érdekvédelem is szerephez jutna, a tervezéstől a végrehajtásig. Setét Jenő szociális munkás, a Roma Polgárjogi Alapítvány munkatársa a lakosságcsere megfékezését önmagában jó elképzelésnek tartja, de szerinte félő, hogy a megengedett 30 százalékon belül épp a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberek kényszerülnek elhagyni az otthonaikat. Így pedig hiába a hangoztatott szép elvek. Ladányival egyetemben nem tartja jó megoldásnak, hogy ha a rehabilitáció eredményeként a romák az elkülönült városrészekben rekednek.

Horváth Aladár leszögezte: a rehabilitációt figyelemmel kísérő civil szervezetet kívánnak létrehozni, és minden törvényes eszközzel fellépnek a romák érdekében.

Dzsumbuj a Dzsumbujban

Erre mielőbb nagy szükség lenne, a IX. kerületben ugyanis „az ott élők érdekében” nem akartak részletekbe menő felvilágosítást adni lapunknak a tervekről.

Tornai István, a ferencvárosi önkormányzat EU-integrációs tanácsnoka arról tájékoztatott mindössze, hogy a Dzsumbujban jelenleg az előkészületi munkálatok folynak, és több szociológiai felmérés is készült. Dolgoznak egy programiroda felállításán is, amely a Külső-Ferencvárosi Szociális Rehabilitációs Programiroda nevet kapja. Tornai elmondása szerint a cél az ott élő roma családok társadalmi visszaillesztése, megerősítése és ennek következményeként, a telepről való kilépésük segítése. (Felmerül a kérdés: miért kell felújítani az épületeket, ha a végső cél a telepről való kilépés? Nem szólva a főváros által előírt helyben tartásról…)

A IX. kerületi önkormányzat 50 százalékkal megnövelte a Dzsumbuj Help éves költségvetését. A szervezet évek óta végez utcai szociális munkát, illetve támogatja az arra rászoruló családok gyerekeinek az óvodai étkeztetését.

Lakatosné Farkas Ágnes korábban a Dzsumbuj Helpnél dolgozott, jelenleg a Ferencvárosi Önkormányzatnál mediátor. Farkas Ágnes információi szerint a Dzsumbuj épületeiből lakóparkot kívánnak kialakítani, ahol tudomása szerint kártyás beléptető rendszerrel is védik majd az ott lakókat. (Leginkább talán attól, hogy kedvük legyen hazamenni – jegyezzük meg kissé rosszmájúan.)

A lakópark hírét a Dzsumbuj Help jelenlegi vezetője, Szántó Kata is megerősítette, azonban Pál Kálmán IX. kerületi alpolgármester cáfolta. Annyit viszont elmondott, hogy várhatóan 2-3 év múlva a Dzsumbuj „A” épületét (amely közvetlenül a rendkívül hangos és forgalmas Gubacsi út tövében áll) lebontják. A helyiek szerint itt él a legtöbb önkényes lakásfoglaló, illetve jogcím nélküli lakó. Az „A” épületben élő családokat – mintegy 100 családról van szó – különböző helyekre költöztetnék. A „B” és „C” épület lakásait összenyitnák. „A program célja a lakóösszetétel megváltoztatása, a bűnöző réteg kiszorítása különböző gazdasági kényszerekkel” – mondta el szerkesztőségünknek Pál Kálmán.

Kényszerek – kény és kedv szerint?

Ilyen gazdasági kényszer lenne például, hogy az a család, amelyik részt vesz a különböző szociális és oktatási programokban, annak a gyermeke ingyenes étkeztetést kapna a közeli Kén utcai óvodában. Dr. Szikinger István alkotmányjogász szerint, ha azért nem részesülhet a gyermek ingyenes étkeztetésben, mert nem vesz részt a család a programban – tehát, ha az önkormányzat ezt feltételeként szabja meg –, „az az emberi méltóság megsértése, amely az önkormányzati rendelet felett áll”. (Az 1997-es gyermekvédelmi törvény szerint az ingyenes óvodai étkeztetés automatikusan megilleti azt, akinek jár a rendszeres gyermekvédelmi támogatás – igaz, ez utóbbi megítélése az önkormányzat mérlegelési körébe tartozik.)

További ilyen gazdasági kényszerként alkalmaznák, hogy aki „önszántából leadja a lakását, annak kifizeti az önkormányzat az ingatlan értékét” – tájékoztatott Pál Kálmán. (Lehet-e kényszer az önszándék, és lehet-e ott önszándékról beszélni, ahol kényszert alkalmaznak?) Egyébként ez – az itt élők tudomása szerint – egy kétszobás lakás esetében 3,5 millió forintot jelentene, ami egy átlagos budapesti, kétszobás lakás árának az ötöde. A lakástulajdonosok mégis várják ezt a lehetőséget, tehát „önszántukból” már többen is leadnák a lakásukat, hogy meneküljenek innen.

Konténeren át vezet az út a komfortba

A kőbányai Bihari utcai program egy százlakásos épületre vonatkozik. A kétszárnyú lakótömbben jelenleg szoba-konyhás lakások vannak, közös WC használattal. Fény alig jut be a lakásokba és az udvarra. Az önkormányzat azt tervezi, hogy az épületvégeken összevon két lakást. A szükséglakásként használt mosókonyhákat a szomszédos lakásokhoz csatolja, így magasabb szobaszámú, komfortos otthonok jönnek létre. A megmaradó szoba-konyhás lakásokat pedig komfortosítja. Az átalakítást követően minden családnak lesz külön WC-je és zuhanytálcája. A tervek szerint az itt élő munkanélkülieket is bevonnák a felújítási munkálatokba.

Az átalakítás időszakára a lakókat konténerekben helyeznék el az udvaron, ahol egy családnak maximum két hétig kellene élnie. Ottjártunkkor többen is kijelentették, hogy nem akarnak konténerbe költözni, még két hétre sem. (Arról nincs információnk, hogy mikor kezdenék el a felújítást, és mikor fejeződne be.)

A nagycsaládosoknak komoly problémát okoz, hogy a kétszobás lakással magasabb rezsiköltség jár együtt. Így aztán nehéz eldönteni, hogy maradjanak inkább a méltatlan zsúfoltságban, vagy megkockáztassák, hogy egy esteleges adósságspirál végén az utcára kerüljenek.

A felújítás ára, hogy 18 lakás megszűnik. Az itt élők elhelyezését az önkormányzat az érintett családokkal együttműködve oldja meg – biztosított Merker Viktor, a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. Városrehabilitációs Divíziójának vezetője.

Az Amaro Dromnak adott nyilatkozatában több lakó is elmondta, hogy már évek óta szeretnének elköltözni. (Bár ki akarna egyáltalán maradni ilyen körülmények között?)

„Hamar teherbe eső kislányok”

A szociális városrehabilitáció persze Kőbányán sem csak épületfelújítást jelent. A kapcsolódó programok fő szervezője a X. kerületi családsegítő szolgálat. Öröm volt hallani, hogy mozgó tüdőszűrő-állomást készülnek beindítani, de hamarost lefagyott az arcunkról a mosoly, amikor kiderült: másik fő projektjük egy gyermeknőgyógyászat életre hívása. Ennek szükségességét Szabó Katalin, a családsegítő vezetője szerint nem is kell indokolni. Többszöri kérdésünkre mégis kifejtette, hogy azért van rá szükség, „mert a kislányok hamar teherbe esnek”. A program lényege a terhességekre és a nemi betegségekre vonatkozó megelőzés, tanácsadás, felvilágosítás. Szabó Katalin elmondta, „sok a megélhetési gyerek” is, akiket csak azért vállalnak a szülők, hogy kedvezményesebb lakáscélú támogatáshoz jussanak. (Egy nőgyógyászat ránézésre kiváló színtere lehet az erről való meghitt beszélgetéseknek…) Szerinte sok az olyan gyermek, aki csak azért születik meg, mert nincs pénz az abortuszra. Az a cél, hogy „akkor vállaljanak az itt élők gyermeket, amikor annak helye és ideje van, amikor normális körülmények közé születik a baba” – közölte a családsegítő vezetője.

A Bihari utcai tömbben megkérdezett nők egyöntetűen arról beszéltek lapunknak, hogy gyermekeiket tudatosan vállalták, és nem a szociálpolitikai kedvezmények igénybevétele miatt, hiszen jól tudják, egy budapesti lakáshoz  nem elég csak a megfelelő számú gyermek „felmutatása”. Egyébként több nőnek is volt már abortusza a tömbben, és ismerik az orvosi beavatkozás ingyenes elvégzésének útját-módját.

A gyereknőgyógyász-rendelés a tervek szerint ősszel indul, Szabó Katalin leszögezte: „nem születésszabályozási céllal”. Azt is meg kell említenünk, hogy a családsegítő működtet egy kismama- és egy kamaszklubot is, igaz, olyan lakóval nem találkoztunk, aki valaha hallott volna erről.

(Még egy megjegyzés idekívánkozik. A város több pontján is láthatjuk az egyik bank kedvezményes lakástámogatás igénybevételére buzdító reklámját. A képen látható férfi nagyobb kedvvel vállalna gyereket, ha további kedvezményekhez jutna. A reklámarc láthatóan nem roma. A nem romák esetében tehát elfogadott a lakás érdekében vállalt gyermek, a romáknál viszont nem?)

Ami a munkahelyteremtést illeti, az önkormányzat megállapodást kötött egy csökkent munkaképességű embereket is foglalkoztató szervezettel. A megállapodás értelmében a munkáltató a Bihari utca 8/c sz. alatt élőknek kertészeti, papíripari képzést biztosít (szakmunkás bizonyítványt nem adnak), és főállásban alkalmaz olyan embereket, akiket valami miatt nem alkalmaznak máshol. A dolgozók dossziékat ragasztanak, iratokat fűznek és kertészeti munkákat látnak majd el. Az önkormányzat a szervezetnek a lakótömb közvetlen közelében rendkívül jutányos áron felajánlott egy helyiséget.

Magdolna negyed: a civileket is beengednék a pályára

A Magdolna negyed – jól csengő név – a Népszínház, a Fiumei út, a Baross utca, a Koszorú utca, a Mátyás tér és a Nagyfuvaros utca által határolt terület. A keresztelő azonban nem a múlt században történt: a városrehabilitációs tervek megvalósítói álmodtak „patinás” nevet a megújuló városrésznek.

A tömbben háromszáz új szociális bérlakást építenének, és ötszáz lakás újulna meg. A felújítás során, ahol jelenleg nincs, szintenként kialakítanak egy-egy fürdőblokkot. Szakértői becslések szerint mindez körülbelül 30 százalékos lakosságcserével jár – tudtuk meg Molnár György józsefvárosi szocialista képviselőtől, a program egyik kidolgozójától. Útburkolat-javítást, csatornahálózat-építést, sétálóutcát is terveznek, azonban idén még nem indulnak el a munkálatok, mert a főváros által nyújtott támogatás erre nem elég; most az előkészületek folynak.

A változtatásokat az ott élőkkel együttműködve kívánják végrehajtani – emelte ki Molnár György. Ennek érdekében létrehoznak egy társasházi hálózatot, amelynek keretében a lakók megismerhetik a programot.

Az Erdélyi utcai általános iskolában digitális művészetoktatást vezetnének be. Molnár György azt reméli ettől, hogy a körzetben élők ismét ide íratják be a gyermekeiket, a képzés esetleg át is csábítja a más iskolába járó tanulókat. Ezáltal csökkenne a szegregáció, illetve ha végeznek a tanulók, a médiában nagyobb teret kaphatna a roma közösséget belülről láttató szemszög. A tanárok képzése már folyik.

A közbiztonságot is javítani szeretnék, főként civilek bevonásával. A VIII. kerület tervei között szerepel egy közösségi ház létrehozása is, amely a foglakoztatást segítendő információkat, tanácsadást nyújtana, valamint kulturális rendezvényeknek adna helyet. A közösségi ház mintegy kibővítené a családsegítő szolgáltatásait.

Jakab Diána

A rehabilitáció költségvetése (millió forint)

Saját erő          2005    2006    2007    2008

Főváros           300*    500      500      500

Kőbánya          50        n.a.      n.a.      n.a.

Józsefváros      60        n.a.      n.a.      n.a.

Ferencváros     n.a.      n.a.      n.a.      n.a.

* Ebből Kőbányának 130, Józsefvárosnak 170 millió Ft

Fotók: Simó

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés