Mátyás téri kilátások III. – Hatszemközt

2006. május 23.
ROMAPAGE

Az Erdélyi utcai Általános Iskola és a Dugonics András Gimnázium összevonásáról tavaly ősszel hallhatott először a közvélemény. A változást a józsefvárosi szociális városrehabilitáció egyik legnagyobb hatású fejezeteként aposztrofálták többször is – így például a Magdolna-projekt tavaly októberi nyitórendezvényén. Időközben azonban kiderült: a tervezett HEFOP-forrásoktól elesett a kerület, művészeti iskola helyett pedig csupán a művészeti nevelés előtérbe helyezéséről lehet szó. Ráadásul a tervezett átalakításokról az érintettek véleménye is megoszlik. Dr. Horváth Péter, az általános iskola igazgatója szerint a 8+4 évfolyamos struktúra eredményei hosszú távon válnak érezhetővé. A gyakorló tanár Báder Iván ugyanakkor úgy látja, hogy a gimnázium önmagában nem hoz túl sok változást, hiszen a diákok túlnyomó része nem ott fog továbbtanulni. A RomaPage az igazgatót és a pedagógust egy asztalhoz ültetve érdeklődött a fejleményekről, a kormányzati prioritások és a helyi érdekek vélelmezett ellentétéről.

Jelenleg hol tart a gimnázium és az általános iskola összevonásának folyamata?

Dr. Horváth Péter: Hivatalosan 2006. július 15-étől alkot közös intézményt az általános iskola és a gimnázium. Névadásra a következő tanév során kerülhet sor – a pedagógiai program, a tantervek, házirend, a szervezet működési szabályzat átnézése, a minőségirányítási program kidolgozása után. Az elmúlt időszakban több fronton folyt a munka. Egyrészt áttekintettük a pedagógiai programjainkat, hogy összefésülhetők-e. Lényegesen komolyabb „feszülés” volt a házirendeknél – ám ez természetes is. Előttünk álló feladat, hogy egy olyan házirendet készítsünk, ami mind a gimnázium, mind pedig az általános iskola sajátosságait tartalmazza. Szervezeti-működési szabályzat terén ugyancsak azt állapítottuk meg, hogy nem összeférhetetlen a két intézmény működtetése, közös gazdálkodása. Amíg egyébként az új Szmsz nem készül el, addig a két intézmény úgy működik, hogy ne zavarják egymást. Az már most biztos, hogy az új rendben ugyanúgy két igazgató-helyettese lesz a gimnáziumnak, ahogy eddig volt és ugyanúgy két igazgató-helyettest és egy szabadidő-szervezőt alkalmaz az általános iskola.

Milyen tartalmi változások várhatók az összevonást követően?

HP: Az egyik változtatás a 8. osztályt el nem végzett, 16 éven felüliek oktatását helyezi kilátásba – akképpen, hogy lehetővé tesszük az általános iskolai tanulmányokat esti és levelező formában. Másrészt, tervezzük a nyitott iskola program beindítását az épület pincesorában. Ennek célja, hogy a környék fiatal felnőttjei és a szülők bejöhessenek esténként, hétvégenként az iskolába. Sportolhatnak, számítógépes foglalkozások lesznek és szociális munkások fognak foglalkozni a problémáikkal. Meggyőződésem ugyanis, hogy a szülők bevonása nélkül nagyon nehéz lenne továbblépni. Amennyiben ők játékos klubkeretek között ismerkedhetnek meg az iskolával, annak a későbbiekben jó hatása lehet az iskola társadalmi összetételére.

A tantestület tavaly szeptemberi ülésén szó esett arról is, hogy művészeti iskolaként kezdi meg működését az összevont intézmény. Mi lett ebből a tervből?

HP: A művészeti iskolák gomba módra terjedtek el az utóbbi 10 évben. Ennek az az oka, hogy az önkormányzatok egyfajta pénzszerzési módozatként tekintettek e lehetőségre. Ma már nemcsak önkormányzatok, hanem különböző alapítványok is vállalnak művészeti oktatást és művészeti nevelést. A VIII. kerület is kapcsolatba került egy alapítvánnyal, amely vállalta, hogy megszervezi a kerületek iskoláinak a művészeti nevelését. Ám később változott a koncepció és egyre erősebbé vált az a vélekedés, hogy a művészeti nevelést saját erőből is meg lehet valósítani – s ezzel is egy sajátos profilt lehetne kínálni a kerület oktatásában.

Mint az köztudott, tavaly ősz óta folyik a szociális városrehabilitáció a Magdolna-negyedben. Mivel a projekt irányítói között nem pedagógus-vezetők ülnek, a művészeti nevelés gondolatát úgy értelmezték, hogy szeptembertől művészeti általános iskola és gimnázium kezdi meg működését. Erről azonban szó sem lehet – mivel ennek nincsenek meg a tárgyi és személyi feltételei. Ehelyett úgy kell pontosan fogalmazni, hogy egy művészeti nevelést komolyan vevő, előtérbe helyező intézmény kerül kialakításra, ám nem válik művészeti iskolává ez az iskola.

Ugyancsak tervezték, hogy a pedagógiai programok kidolgozásához és a művészeti karakter kialakításához a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) pályázatából teremtik elő a szükséges forrásokat.

HP: A HEFOP-pénzek nem nyíltak meg a kerület számára – a Józsefváros be sem adta igényét. Tudvalévő, hogy a HEFOP olyan átalakításokra hajlandó áldozni, amelyek az integráció mérhető formáját hozzák létre az adott programok megvalósulásának 16 hónapja alatt. Véleményem szerint azonban 16 hónap alatt ezeket a változásokat nem lehet elérni. Azok az elképzelések pedig, amelyek lakosságmozgással járnak, nem mutatnak valós megoldásokat.

A mi számunkra azonban úgysem ez az összevonás lényeges aspektusa, hanem hogy perspektívát adjunk azoknak a gyerekeknek, akik megszenvedik azt, hogy a befogadó környezet az általános iskola után ellenséges a számukra. Hosszú távú célunk az, hogy létrehozzunk egy olyan intézményt megfelelő pedagógiai programmal, amelynek révén a diákok képesek lesznek eljutni az érettségiig.

Báder Iván: A közelmúltban egy olyan információ jutott a tudomásomra, miszerint az Oktatási Minisztérium (OM) olyan feladatot tűzött ki maga elé – ha marad a jelenlegi liberális vezetés –, hogy kidolgoz egy mérőeszközt, ami megméri: lehetőség lenne-e integrációt végrehajtani a kerületekben. És ha egy kerület vagy kistelepülés, község a lehetőségek ellenére fenntart szegregált típusú iskolákat, akkor kizárja mindenféle OM által kiírt pályázatból. Magyarán: ha a VIII. kerületben van egy szegregált típusú iskola – mint amilyen az Erdélyi –, akkor a városrész nem tud bekapcsolódni a HEFOP-programokba vagy akármilyen EU-s programba, mert az OM megtiltja azt.

Azt is mondják, hogy a jelenlegi helyzetet meg lehetne változtatni a Mátyás téren. Persze, szétoszthatnák a 160 roma gyereket – csakhogy akkor egy Erdélyi helyett keletkezne négy. Tehát nagy valószínűséggel egy fillért nem fogunk kapni a HEFOP-os pályázatokból, mert van egy szegregált intézménye a kerületnek. Jómagam egyébként tökéletesen egyetértek azzal, hogy az erőltetetett integráció nem jó. Én ezt „hideg” integrációnak hívom.

Ön gyakorló tanárként tavaly üdvözölte az összevonást. Most hogyan vélekedik a fejlemények tükrében e folyamatokról?

BI: Az első kérdésem a gimnázium tanáraihoz az volt, hogy hány százalék a roma gyerek aránya. Ők azt a választ adták, hogy közel 30%. Ez igen jó arány, hiszen ha összevonják a két intézményt, akkor integrált intézménynek lehetne nevezni. Így tehát egy olyan gimnáziumba küldenénk a gyerekeinket, ahol kevesebben vannak a cigányok, mint a nem cigányok.

Felfogásom szerint ugyanakkor az integráció nem roma gyerekek, hanem hátrányos helyzetű gyerekek integrálását jelenti. Megesküdnék rá, hogy a Dugonics András Gimnáziumba járó gyerekek többsége is hátrányos helyzetű – így innentől kezdve azt ugyanolyan szegregáltnak lehet minősíteni. Nálunk a szegregáció alapja szintén nem a roma származás, hanem az, hogy a gyerekek nagyon szegények és hátrányos helyzetűek. Tehát ha ez az integráció alapja, akkor megint csak ott vagyunk, hogy a mostani elképzelés sem nevezhető integrációnak.

És miként vélekedik a 8+4 évfolyamos konstrukcióról?

BI: Én a lelkem szerint a 12 évfolyamos iskola híve lettem volna. Azért, mert ez folytonosságot jelentett volna a jelenleg ide járó gyerekeknek. Például a mostani 8. osztály, amely katasztrofális állapotban van, sajnos nem is tud megfelelni a gimnáziumi kritériumoknak. Pedig őket kellene megmentenünk – 0. évfolyammal, nyelvi előkészítővel –, olyan szintre felhozva őket, hogy utána megfeleljenek a gimnáziumban. Azt maga az igazgató úr is tudja, hogy ha egy adott oktatási színvonalat akar tartani a gimnáziumban, akkor nem biztos, hogy a mi gyerekeink oda valók. No de mi lesz így a végeredmény? Hogy az erdélyis gyerekek nagy része nem az itteni gimnáziumi osztályba fog menni, hanem szakiskolába, vagy egy szakközépbe, ahonnan 3 hónap múlva kibukik. Magyarul: az összevonás nem biztosít folytonosságot az erdélyis gyerekeknek.

Vannak azonban más gondok is. Ha jól tudom, jelen pillanatban elképzelhető, hogy nem indul első osztály. Akkor viszont felvetődik, hogy ennek az iskolának a létrehozása az nem azért történik-e, hogy a kerületben és a fővárosban az Erdélyinek a megítélése egy kicsit növekedjen. Én attól tartok, hogy a gimnázium idehelyezésével a gimnáziumi rész lesz erősítve, viszont az általános iskolai tagozat nem biztos, hogy fejlődik. Mindennek az a következménye, hogy jelenleg bizonytalan: lesz-e egyáltalán a jövőben általános iskolai tagozat.

Milyen érdekek motiválják a középfokú oktatást nyújtó évfolyamok áthelyezését a Magdolna-negyedbe?

HP: A gimnázium idehelyezése összkerületi érdek. Másodszor, nekünk lehetőséget ad arra, hogy hosszútávon fölébressze az itt élő emberek érdeklődését a gimnázium iránt. Meggyőződésünk ugyanis, hogy hosszú távon biztos segítséget fog jelenteni az általános iskolai rész helyzetében is. Lehet, hogy lesz első osztály, lehet, hogy nem lesz – sok minden változhat a jövő időszakában.

Szerintem egyébként a 12 évfolyamos iskola az elitoktatást szolgáló intézmény. Ha ugyanis felveszek valakit első osztályba, annak garantálom, hogy 12. évfolyamos koráig ebben az iskolában tanul és nem is nagyon tud kilépni a rendszerből a magyar oktatásügy szerint, mert a tantervek úgy épülnek fel, hogy más intézményekbe igen problematikus az átkerülés. Tehát, ha úgy veszem, akkor a 12 évfolyam is egy szegregált iskola: az elit irányába szegregáló típus – hiszen kizárja belőle azokat, akik az átlagos intézményben vannak. A 8+4-es rendszer lényege inkább az, hogy nyitva hagy minden kérdést. A mostani 6. osztályosok és az alatta járók egészen másképp fognak tanulási stratégiákat kialakítani és egyre többen törekednek majd arra, hogy gimnáziumba kerüljenek.

A mostani 8. osztályból hányan kezdenek ősztől gimnáziumi tanulmányokat az összevont intézményben?

HP: A mostani 8. osztályból egy gyerek jelentkezett gimnáziumba és őt biztos, hogy fel fogják venni. A többiek mindenhová máshová kerülnek.

BI: Olyan szakképző intézményekbe, ahol piacképtelen szakmákra oktatnak. Én egyébként akkor látnám profinak ezt az intézményt, ha az egyéni életsorsokért is felelne. Tehát nem zárulna le azzal az oktatás, hogy elballagtatjuk a 8. osztályt. Több olyan tanítványom is van a mostani 8. osztályból, akik ha itt első osztályba járhatnának, akkor nem biztos, hogy az rossz lenne. Ha azonban minden marad a régiben, akkor a most végzett diákjaink egy jelentős hányada itt fog ténferegni az utcán, mert sehol nem tudnak elhelyezkedni. Az igazgatónak garanciát kellene vállalnia arra, hogy a végzett 8. osztályosok nagy többsége bekerül a 9. évfolyamra, ha megfelel a kritériumoknak. Nekem ugyanis elsősorban az a fontos – és azért vagyok még mindig itt három diplomával –, hogy az itteni 160 gyerekkel mi lesz, nem pedig hogy azokkal, akiket most idetesznek.

HP: Én nem hiszek abban, hogy a többségnek kellene ebbe az iskolába járni, hanem elsősorban azoknak, akik gimnáziumi tanulmányokra alkalmasak. Ez igenis függ a mi pedagógiai munkánktól, de attól is, hogy mi a gyereknek és a szülőnek a hozzáállása. Igen, többet kell tenni azért, hogy minél több gyerek ide járhasson – és meggyőződésem, hogy erre egyre több gyerek lesz alkalmas. Ez azonban akár egy évtizedig is tarthat. A magam részéről nagyon fontosnak tartom a szakoktatásban való részvételt, a szakmunka európai szinten felértékelődik.

A külső szemlélő számára úgy tűnik, mintha az iskola egyre komolyabb ellenszélben küzdene a fennmaradásért. Hogyan látják: milyen okok húzódnak meg emögött?

BI: Én is egyre inkább azt érzem, hogy az országos politikai akarat és a helyi fenntartói politikai akarat ütközik egymással. Csak azt nem értem, hogy ha mindkettő politikailag egyhez tartozik, akkor a kettő között mi a különbség.

HP: Ideológiailag nem tartozik egyhez. Az oktatáspolitikai irányítás liberális, a kerületben viszont szocialista többség van. De azonosság esetén is ütközhet a helyi és az országos érdek.

BI: Jómagam egyre inkább úgy tapasztalom, hogy a helyi akarat és az országos akarat nem tud megegyezni. Csak közben azt is látom, hogy az idejáró 160 gyerek sorsa jelen pillanatban kérdőjeles, hogy mi legyen velük. Nekünk arra kellene törekedni – főleg, ha ekkora támadás éri az intézményünket, egyszersmind pedig függetlenül attól, hogy milyen politikai akaratok hogyan mérkőznek egymással – hogy egy nagyon színvonalas oktatást biztosítsunk nekik. Ám jelenleg az itteni oktatás színvonala nagyon alacsony szinten van.

A tantestület tagjaként milyen magyarázatokkal szolgál minderre?

BI: Nagy baj, hogy nem igazán van olyan fórum, ahol az okokat meg tudják vitatni a kollégák. Általában csak ketten szoktunk vitatkozni az igazgató úrral. A másik, hogy a tantestületünk nem is nagyon mondja ki a véleményét. Azért, hogy a 8. osztály ilyen szintre jutott, nemcsak a gyerekek felelősek, hanem a tantestület is.

A problémáink egy része persze kívülről ered. A mostani tanév úgy telt el, hogy nem tudunk felvenni egy szociális munkást, mert szinte senki nem jelentkezett az álláshirdetésre. Akik jelentkeztek, azoknak az első kérdése mindig az volt, hogy mennyit fizetünk. Ez vezet aztán oda, hogy a mostani 8. osztályban a gyerekek nagy része csak 9 óra után érkezik az órákra, és ebből adódóan óriási lemaradásaik vannak. Nem mellékesen: szükség lenne több cigány származású pedagógusra.

Ennek szükségességét amúgy mivel indokolja?

BI: Szerintem egy roma többségű iskolában előnyt jelent, ha valaki végzett és roma származású. Ez az iskola ugyanis csak úgy tud építkezni, ha kellően széles kapcsolati rendszert épít ki. Én elsősorban a fiataloknak adnék lehetőséget.

Gyakorló pedagógusként mit szól a nyitott iskola tervéhez?

BI: Kifejezetten örülök ennek, mert egy nyugat-európai országokból vett iskolamodellről van szó. És nekünk óriási gondunk van azzal, hogy a szülőket hogyan hozzuk be ide. Én magam, ha szülői értekezletet tartok, három szülő jön el a 19-ből – ennyire érdekli őket, hogy mi van a gyerekeikkel az iskolában. Ilyenkor szokott az lenni, hogy én keresem fel a szülőket és kimegyek családot látogatni. Persze ez sem megoldás, mert a fél órás találkozó után megint kezdődik az érdektelenség. Szülők nélkül tehát tényleg nem lehet.

Azt is látni kell azonban, hogy a nyitott iskolát önkéntesekkel oldották meg Nyugat-Európában és Amerikában. Azért megy a pedagógus a Harlembe vasárnapi foglalkozásokat és csoportfoglalkozásokat tartani, mert önként fontosnak tartja azt. Számomra viszont jelenleg kérdéses, hogy milyen színvonalú lesz az az iskola, ahol a pedagógusok csak azért vállalják el azt a három óra foglalkozást a nyitott iskolában, hogy meglegyen a kötelező óraszámuk. Kérdéses az is, hogy miképpen valósítja meg az igazgató úr a Munka törvénykönyve alapján biztosított heti 2 nap pihenőnapot, ha hétvégén tölteti le a pedagógusok kötelező óráit. Vagy elbocsátásokra lehet számítani?

HP: Szerintem pedig egy pedagógusnak el kell tudni dönteni, hogy munkavállaló vagy nem munkavállaló. Vezetőként nem is nagyon tudok mást mondani. Ha fix számú munkalehetőség van és adott számú pedagógus, akkor vagy csökkentett fizetésért, részmunkaidőben dolgozik valaki, vagy pedig elvállal olyan feladatokat, amely eddig nem tartozott a feladatkörébe. Egyébként az oktatás színvonala és eredményessége nem azonos fogalom. Az eredményességhez pedagóguson kívüli körülmények is szükségesek.

Végezetül térjünk vissza az összevonásra! Tavaly ősszel még függő kérdés volt, hogy a többségében nem romák által látogatott gimnáziumban hogyan fogadják az erőteljesen szegregálódott általános iskolával történő összevonást.

HP: Valóban. A Dugonics András Gimnázium és a mi összevonásunk kapcsán három nyitott kérdés maradt. Hogy hogyan viszonyulnak a gyerekek, a szülők és a tanárok. Az ott lévő munkatársakkal végül úgy nyilatkoztak, hogy átjönnek ebbe az intézménybe. A szülők véleményét onnan ismerjük, hogy az önkormányzat kikérte mindkét intézmény különböző közösségeinek a véleményét – csupán egy szülő adott hangot kételyeinek, más egyéb szülői hivatalos ismertetésről nincsen tudomásom. A gyerekek elkezdtek ide átjönni évfolyamonként, a most végző évfolyam kivételével minden évfolyam ellátogatott ide. Velük beszélgettünk, végigmentünk az épületen. Lehetővé tettük számukra, hogy márciustól minden szerdán ide jöhettek volna délután – nagyon lelkesedtek, ám végül nem jöttek. Igazából azonban minden szeptemberben fog végérvényesem kiderülni.

Azt pedig, hogy az összevont iskolának jobb lesz-e vagy nem, az fogja eldönteni, hogy az itt létrejövő intézmény a maga szellemiségével fel tud-e mutatni valamit, ami vonzó – ha máshogy nem, akkor azzal, hogy itt törődnek a gyerekkel. Ha ez megtörténik, akkor biztos, hogy javulni fog az iskola. Ha nem sikerül, akkor ez az intézmény önmagától számolódik fel. Mint ahogy spontánul szegregálódott és hagyták el azok a társadalmi rétegek, amelyek máshol jobb intézményt, jobb előrehaladást találtak maguknak, ugyanúgy önmagát is felszámolhatja spontán módon. Mert ha nem fognak értéket látni bennünk, akkor önmagától számolja fel az a társadalmi csoport, akiknek a részére ennek az önkormányzati intézménynek szolgálnia kellene. Az ítéletet tehát nem a minisztérium és nem az önkormányzat fogja kimondani, hanem az a lakosság, amelyik itt a Magdolna-negyedben él. Ez a lényege ennek a dolognak – no meg a lassú, következetes munka. Szerintem mi jó irányba haladunk.

Rácz Attila – RomaPage

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés