Mátyás téri kilátások II. – Két tűz között

2005. szeptember 20.
ROMAPAGE

A szegregálódott iskolába járó gyerekek számára ugyanolyan feltételeket kell teremteni, mint azoknak, akik jó minőségű, nem szegregált iskolába járnak – állítja Báder Iván, az Erdélyi utcai Általános Iskola fiatal pedagógusa a RomaPage-nek adott interjúban.

Az Erdélyi utcai iskola roma tanulóinak aránya 95%. Ön szerint meg lehetett volna-e akadályozni a jelenlegi helyzet kialakulását? Mennyiben jelentene változást a beiskolázási körzetek megváltoztatása?

Az Erdélyi utcai iskola erős szegregálódását meg lehetett volna akadályozni, ebben biztos vagyok. Úgy látom azonban, hogy ez egy rendkívül szerteágazó folyamat, amit döntően befolyásol, hogy a cigány lakosság száma a VIII. kerültben mára nagyon megnövekedett. Kérdésének másik felére is válaszolva: ha az Erdélyi utcai iskola roma tanulóit szétosztanák a szomszédos iskolákba, ahol szintén 50-60% a cigány gyerekek aránya, akkor az ott is megemelné a cigány gyerekek számarányát, azaz lehetséges, hogy egy szegregált típusú iskola helyett három másik jönne létre. Ezért is mondom azt, hogy nem szerencsés direkt módon összekeverni gyerekeket. A politika lépten-nyomon elfelejti, hogy itt emberi sorsok, személyközi kapcsolatok forognak kockán. Itt sokkal többről van szó, mint hogy integrálva legyen egy gyerek és ezért át kell tenni egy másik iskolába.

Ezzel együtt hogyan vélekedik az integrációs folyamatokról?

Úgy vélem, hogy a teljes integráció megvalósítható, ám csak évekkel később. Ne felejtsük el, hogy jelenleg Magyarországon szabad iskolaválasztás van. Ennek az egyik pillanatról másikra történő megváltoztatása nagyon-nagyon radikális lépésnek tűnik, amiből könnyen komoly problémák származhatnának.

Mit vár a mostani iskola-összevonástól?

Talán ez egy újabb lehetőség arra, hogy az olyan gyerekek, akik máshol a 9. évfolyamra bekerülve nem kapnának kellő odafigyelést és kiesnének, legalább érettségiig eljussanak. Félő viszont, hogy ha idejön a gimnáziumba az a gyerektömeg, aki esetleg más helyekről kibukik és azoknak a többsége roma származású lesz, akkor ránk fogják sütik, hogy tovább szegregálunk. Én tartok ettől. A lelkem mélyén viszont örülök és bízom benne, hogy nem csak cigány gyerekek jönnek majd ide. Mindezt tehát két oldalról is meg lehet közelíteni. Hozzáteszem, hogy pedagógusként, illetve oktatási ügyekben jártas szakemberként magam is két tűz között vagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy mi legyen. Ugyanis ha azt mondom, hogy ezeknek a gyerekeknek is szükségük van a minőségi oktatásra, akkor igenis ki kell mellettük állni és ugyanolyan esélyeket kell nekik követelni, mint azoknak, akik jó minőségű iskolába járnak. Másrészt viszont a társadalom nem arról szól, hogy romák vagyunk és valóban nem szerencsés, hogy diákjaink csak cigány gyerekek között tanulnak. Ebben teljesen igaza van azoknak, aki hozzám hasonlóan ellenzik a szegregációt.

Tanárként mit tesz, mit tehet a mostanra kialakult erősen szegregálódott helyzetben?

Rendelkezésre áll egy pénzforrás, amelyekből a közelmúltban kulturális programokat indítottunk. Voltunk például moziban és az Operett Színházban, ahol páholyt tudtunk szerezni a gyerekeknek. Olyan helyekre próbáljuk elvinni a tanulóinkat, ahol ki tudnak mozdulni az otthoni közösségből, illetve amelyek révén nem csak a saját közösségükkel érintkeznek. Egy másik projektünk keretében a Budai-hegyekbe vittük a gyerekeket és a főváros nevezetességeit, múzeumait ismertettük meg velük.

Milyen nevelési elveket alkalmaznak az iskolában?

Pedagógiai programunk multikulturális nevelést valósít meg. Az iskolában én tanítom a cigány népismeretet, heti egy alkalommal, az első évfolyamtól a nyolcadikig. A tantárgy keretében a gyerekek, akiknek nagy része romungro, megismerkedik a cigány kisebbségi intézményrendszerrel, a szokásokkal, művészekkel, de például az ösztöndíjrendszerrel is. Emellett megismertetjük velük a nem cigány kultúrát is.

Multikulturális nevelést említett. Milyen módszerekkel ösztönzik a fiatalokat a toleranciára, a másik elfogadására?

Mára megszűnt, de régebben nagyon hasznos volt a társadalomismeret-oktatás. A gyerekeknek olyan feladatot lehetett adni, hogy készítsenek interjút egy nem cigány emberrel arról, hogy mit gondol az előítéletekről; vagy keresniük kellett egy nem cigány származású, számukra példaértékű embert. Ezeken az órákon állampolgári ismereteket is oktattunk, például azt, hogyan kell egy kérvényt benyújtani. Mint látható, én inkább gyakorlati feladatokat próbáltam adni. Megemlíteném az évente megrendezésre kerülő Kulturális napot, amelynek keretében tipikusan cigány és nem cigány projektek egyaránt megvalósulnak. Mostanában pedig azt tervezzük, hogy keresünk egy régiót az országban, amelynek van tipikus cigány települése és nem cigány települése is; és mindkét helyre elvisszük a gyerekeket. Elvünk az, hogy diákjaink ismerjék meg a saját népcsoport kultúráját és a többségi közösségét is.

Hogyan motiválják a szülőket?

Régóta tudjuk, hogy minőségi oktatás csak ott valósulhat meg, ahol a szülőket sikerül bevonni. Iskolánkban a szülői munkaközösségnek komoly érdekérvényesítő képessége van, a kulturális rendezvényekre, kirándulásokra a szülők is rendszeresen eljönnek. A mi pedagógusaink, osztályfőnökeink évente többször is elmennek családlátogatásra. A szociális munkásunk pedig, ha nem jelenik meg a gyerek reggel az iskolában, akkor azonnal felkeresi a családot.

Ön szerint egy szegregálódott iskolában melyek lennének a minőségi oktatás legfontosabb elemei?

A szegregált típusú iskolák számára olyan mintaértékű programok kellenének, amelyek megmutatnák nekik, hogy mit tudnak kezdeni abban a szituációban, amikor elszegregálódnak. Jelenleg ilyen programok nincsenek, ezeket mielőbb meg kellene írni. Szorosan ehhez kapcsolódik és ugyancsak kulcsfontosságú lenne a pályázatalapú finanszírozás bevezetése a szegregált típusú intézményekben. Ugyancsak megváltoztatnám a pedagógus-továbbképzés jelenlegi rendszerét. A romológiai képzéseket bevinném az iskola falai közé, főként azokba az intézményekbe, amelyek ráálltak a szegregálódás útvonalára. A Bronzklub Egyesület által jól kitalált, ám sajnos nem megvalósuló Utazó Folklórműhely mintájára létrehoznék egy ilyen műhelyt és utaztatnám a szakembereket, hogy helyben csináljanak továbbképzést a pedagógusoknak – persze nem csak tipikusan csak romológiai ismeretekre fókuszálva.

Másrészt minden ilyen intézményben nagyon nagy szükség lenne szociális munkásra, szociálpedagógusra, gyermekszabadidő-szervezőre, fejlesztő-pedagógusra, pszichológusra szakemberekre. Ezekben az iskolákban az ilyen státuszokat elengedhetetlennek tartom. Nagy gond ugyanakkor, hogy ezeket az állásokat csak adható státuszokká tette a kormányzat, hiszen az önkormányzatok így gyakran nem biztosítják azokat - mondván: a státusz csak adható. Erre mondok egy példát. Az Erdélyi utcai iskolában létrehoztunk egy úgynevezett lassabban ballagó osztályt, ahol a gyerekek kicsit lassabban dolgoznak. Felvettünk melléjük egy gyógypedagógust és egy fejlesztőpedagógust. Meghatároztuk az időpontját, hogy mennyi ideig tart, amíg ezeket a gyerekeket felhozzuk arra szintre, hogy ugyanazzal a tantervvel tudjanak tovább dolgozni, mint társaik. Vagy mondok egy másik példát. Nálunk a gyerekek egész nap az iskolában vannak, egész napos oktatást csinálunk nekik. Délután a tanulószobában a diákok megírhatják a házi feladatot, mert abból indultunk ki, hogy ha hazaviszik a leckét, akkor nem minden esetben tudnak tanulni. Van egy úgynevezett szabadidős blokkunk is, ahol megpróbálunk nagyon komoly szakköröket és programokat szervezni – részint pályázati pénzekből, részint pedig számos alapítvány, civil szervezet támogatásával.

Többdiplomás értelmiségiként miért tanít egy erősen szegregálódott iskolában?

A szakmában dolgozó roma pedagógusok nagy része az Erdélyi utcaihoz hasonló, szegregált intézményekben dolgozik. Ők is azért teszik ezt – legalábbis bízom benne –, mert teljes mértékben elkötelezettek. Három diplomával azért vagyok ebben az iskolában, amelynek negyvenfős tantestületében három roma származású pedagógus van, mert úgy gondolom, hogy ezeknek a gyerekeknek is meg kell próbálni magas színvonalú oktatást biztosítani. Azt kell mondanom, hogy megfelelő plusz források hiányában jelenleg nem tudunk. Amikor azonban én kiállok ezeknek az iskoláknak a fejlesztése mellett, akkor azt azért teszem, mert minden egyéb kényszer miatt ezek az intézmények sajnos továbbra is fenn fognak maradni. Ugyanakkor vagyok annyira gyerek-centrikus és roma, hogy mindennél fontosabbnak tartsam – gondolok itt a politikai csatározásokra, esetleg érdekekre – a cigány gyerekek segítését még egy rossznak tartott helyzetben is.

Rácz Attila

RomaPage

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés