Szociális pókhálót fonnak a „nyóckerbe”
2006. május 29.
ROMAPAGE
A mai napon elkezdődött az a két és fél napos szakmai konferencia, amely az Ébredések Alapítvány és a Józsefvárosi Önkormányzat HEFOP-pályázat keretében megvalósuló közös programját indítja el. Az Együtt elnevezésű projekt célja, hogy különböző területen dolgozó szakemberek és civilek összefogásával segítse a hátrányos helyzetű, pszicho-szociális problémákkal küzdő józsefvárosi lakosokat. Az eseményen számos önkormányzati és civil szervezet, oktatási intézmény és hatóság képviselteti magát.
Józsefváros az a kerület, ahol minden törvénybe foglalt szociális, egészségügyi és más támogató szolgáltatás a lakosság rendelkezésére áll. Mégis, a lakosság jelentős része nem tud kitörni a szegénységből, hátrányos helyzetéből, betegségből, diszkriminációból. Ennek egyik oka a nehezen áttekinthető és sokszor nem együttműködő szolgáltatási háló. Ezért a most induló, Együtt névre keresztelt kezdeményezés legfontosabb célja, hogy az egyidőben több szolgáltatóhoz, segítő szervezethez is eljutó klienseket és családjukat mindenhol embertársként kezeljék és problémáikat komplexen, személyre szabottan próbálják megoldani.
A hétfőn kezdődött konferenciát dr. Göncz Kinga miniszter nyitotta meg, aki elmondta, hogy nagyon örül ennek a projektnek – már csak azért is, mivel maga is pszichiáter és a szociális képzésekben dolgozott hosszú évekig. Közölte: a pszichiátriai betegek – a társadalmi kirekesztésből adódóan – a társadalom egy igazán veszélyeztetett csoportját alkotják. Betegségük nem önmagában kezelendő, mert munkájuk esetleges elvesztésével lakhatásuk is sokszor veszélybe kerül – ha pedig iskolába járnak, "kikophatnak" onnan.
„Nagyon fontos, hogy a kezelésről való gondolkodáskor ne csak a klasszikus pszichiátriai kezelésekben gondolkodjunk, hanem a következmények kezeléséről is” – vélekedett a miniszter. Hozzáfűzte: néhány éve még csak elvétve alakult ki párbeszéd a szociális szakma és a pszichiátria között. „A szociális szakma a társadalmi kirekesztéssel összefüggő szociális problémákat próbálta kezelni, a pszichiátria inkább az orvosi kérdéseket vállalta föl. Nagyon fontos, hogy ezek most szoros kapcsolatba kerüljenek egymással, a szakmák együttműködjenek és komplex segítséget tudjanak nyújtani az embereknek.” Göncz Kinga mintaszerűnek nevezte továbbá, hogy a kerületi önkormányzat is bekapcsolódott a pályázatba.
Józsefváros 11 negyede közül a társadalmi és környezeti problémákkal legjobban terhelt negyedei a Magdolna negyed és az Orczy negyed. A „Magdolna negyed” Józsefváros, és talán Budapest egyik legnagyobb kiterjedésű területe, ahol – a leromlott fizikai környezet, társadalmi-gazdasági elmaradottság, hátrányos helyzetű családok magas koncentrációja egzakt módon is kimutatható. A területen magas a hátrányos helyzetű családok koncentrációja és a roma népesség aránya is. A társadalmi problémákat jelzi, hogy a kerületben itt a legmagasabb a munkanélküliség, és az iskolázottságot tekintve is itt a legnagyobb a lemaradás. A városrész gazdasági potenciálját, foglalkoztatási helyzetét tekintve az egyik legrosszabb terület Józsefvárosban. A fizikai környezet folyamatos romlása és az évek óta tartó lefelé mozgó társadalmi spirál következtében a városrész egyre jobban leszakad a kerület többi részétől. A negyeddel kapcsolatos legfőbb városfejlesztési feladatok ezért a romló társadalmi folyamatok és a terület leszakadásának megállítása. (Részlet „Magdolna negyed szociális város-rehabilitációs program”-ból)
|
Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes is részt vett a megnyitón, aki úgy vélekedett: Józsefváros Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő kerülete. "Azzal párhuzamosan, hogy csillapult az agglomerációba kiköltözők áradata, felértékelődtek azok a területek a fővárosban, amelyeket jól rehabilitálnak." Véleménye szerint a közelmúltban elindult város-rehabilitációs lépések következtében a megváltozott köztereken, területeken újfajta közösségi tér jön és jött létre, ahol érdemes élni, mert egész másfajta életminőséget ad ez a terület, és Józsefváros ilyen hely.
„Egy nagyon érdekes kísérletet kezdődött el a Corvin-Szigony projekt árnyékában, a Magdolna-negyedben, amely belső Józsefváros egyik legrosszabb szociális helyzetű térsége. Itt nagyon nagy a roma populáció, sokan vannak munka nélkül és olyan tartós megfosztottsági állapotban, amiből nagyon nehéz kijönni.” A mostani projekt azokon segít majd, akiket kudarcok értek és ezt a változást nehezen élték, élik meg – tette hozzá a főpolgármester-helyettes.
Takács Gábor Józsefváros alpolgármestere is felszólalt a konferencián. Szerinte a szakmai hálózat kiépítése a legfontosabb, mert úgy látja: jelenleg nem komplexen és összehangoltan, az igényeknek megfelelően dolgoznak a különböző területeken. Mint azt a RomaPage-nek elmondta, a HEFOP-pályázat megmutatja, hogy milyen irányokba kell dolgozniuk – ebben született megállapodás az Ébredések Alapítvány és az önkormányzat között. „Komoly szociális problémák vannak a kerületünkben és ehhez minden segítséget szívesen várunk. Kollégáink a programban, illetve a pályázat során nyert tapasztalatokat egyaránt tudják majd hasznosítani, miközben a Magdolna- és Corvin projekt folyik.”
Az önkormányzat konzorciumi partnerként több feladatot is vállalt: a koordinációs feladatok lebonyolítását, továbbá azt, hogy részt vesznek a kulcsemberek kiválasztásában, valamint a szakmai teamek együttműködésében. Támogatnák az ún. konzultációs partnerkapcsolatokat, ami azt jelenti, hogy a szakemberekkel közösen megfogalmazott gondolatokat továbbadnák és ennek megvalósulását saját intézmény-hálózatukban biztosítanák, illetve támogatják az intézményekben a rehabilitációs foglalkoztatási formák kiépítését.
A Magdolna negyedben a regisztrált munkanélküliek aránya 6,2%; a tartós munkanélküliek aránya 2,8%. A kritériumnak eleget tesz a Magdolna-negyed, a területen a Józsefvárosi Roma Önkormányzat hivatalos nyilatkozata szerint a roma népesség aránya eléri az össznépesség 30%-át. Hangsúlyozzuk, hogy ez az arány alsó becslés, amely a cigány önkormányzat munkatársainak személyes tapasztalatain, az óvodai csoportok és iskolai osztályok roma tanulóinak arányain, és a korábbi kutatásokon alapulnak (Ladányi János vizsgálatai), de joggal feltételezhetjük, hogy a területen a roma népesség koncentrációja még ezt az értéket is meghaladja. (Részlet „Magdolna negyed szociális város-rehabilitációs program”-ból)
|
Az előadásokon elhangzott, hogy a VIII. kerületi lakosok átlagéletkora 40,1 év. A nyugdíjas, nyugdíjszerű ellátásban részesülők aránya 30 százalék. A népesség száma 1970 és 1990 között csökkent, ám a folyamat azóta megállt. A legtöbb segítséget igénylők aránya nagy – ugyancsak magas a hajléktalanok, az aluliskolázott emberek, a krónikus betegek és a fogyatékkal élők aránya is a kerületben.
Azt, miszerint a fertőző betegségek nagyobb arányban fordulnak itt elő, dr. Kovács Aranka, VIII. kerületi tisztifőorvos cáfolta előadásában. (A kerületben 72 tbc-s betegről tudnak, a bejelentendő fertőző betegségek száma 2005-ben 738 volt.) Elmondta viszont, hogy folyamatosan növekszik a közgyógyellátásra szoruló lakosok száma, amely 2006 első negyedévében a lakosság 2,5 százalékát jelenti. Ezzel csak az a baj, hogy sokan a kiváltott gyógyszereket az utcán árulják. A legnagyobb probléma az, hogy a betegségeket későn fedezik fel és kezelik, amihez hozzájárul az iskolázatlanság, a munkanélküliség és a jövőkép hiánya is. A daganatos betegek aránya sem magasabb a fővárosi átlagtól, de sokan nem mennek el a szűrésekre, így sokszor már kezelni sem lehet őket.
Dr. Harangozó Judit pszichiáter, az Ébredések Alapítvány titkára előadásában rávilágított arra, hogy a kliensek erősségeit, képességeit, személyes céljait kell észrevenni, és ezekre kell építeni a segítő munka során. „Összefogással, a szakemberek hálózatának kiépítésével, hatékonyabbá tehetik a mindennapi munkát, valamint a közös célért dolgozó munkatársak motivációját is növelhetik. A konferencia nem marad meg elméleti síkon, a szakemberek témakörök mentén vitatkoznak, majd akcióterveket dolgoznak ki és valósítanak meg a későbbiekben, valamint megtervezik a jövőbeni tevékenységeket" – fogalmazott a pszichiáter.
Az, hogy ez a szoros intézményi hálózat, mely a pókhálóhoz hasonlítható – lévén: a pók érzékeli bárhol megrezeg a háló –, mennyire lesz eredményes a tekintetben, hogy lakosságcsere és veszteségek nélkül, józsefvárosiként megmaradva élhessenek az emberek az átalakult kerületben, a jövő titka. Sokan eleve kételkednek e nemes cél meghatározásában a város-rehabilitációs programok kapcsán, és ez a félelem Mendi Rózsa pszichológus szerint jogos – mondta el lapunknak. Hozzátette, hogy most van egy olyan szándék, hogy ne legyenek kilakoltatások és kényszerű elköltözések. De ez már nem a segítő szakmák jó szándékú dolgozóin múlik. Ha az önkormányzat a IX. kerületi programot tekinti mintának, akkor e nemes cél hangoztatása csak azokat tudja megnyugtatni akik nem itt, a „nyóckerbe” élnek és nem vár rájuk költözés vagy hajléktalanság.
Horváth Marianna – RomaPage
|