A józsefvárosi Magdolna-negyed mélyén, a Koszorú utca 4. szám alatt található LÉLEK-ház sárga színével kitűnik az utca többi épülete közül. Amikor a Mandiner ott járt, akkor a többség még dolgozott, négyen azonban éppen szabadnapjukat töltötték. Az ezt megelőző három hétben ugyanis segítették azt a józsefvárosi akciót, melynek keretében egy ideiglenesen kialakított „melegedőbe” vitték a rendkívüli hidegben az utcán talált hajléktalanokat. De mi is ez a LÉLEK-program, és hogyan működik a gyakorlatban?

Bár a tényleges számokról csak sejtések lehetnek, jelenleg mintegy tízezer ember élhet az utcákon, ráadásul többségük – a hajléktalan-ellátó intézmények elhelyezkedése miatt – a budapesti  VIII., IX. és a X. kerületre koncentrálódik. A városrészeknek ugyanakkor nem volt érdemi beleszólásuk a rendszerbe. Józsefvárosban esetében ez azt jelenti, hogy bár közel 3000 hajléktalan él ott, de közülük csupán nagyjából 300 az, aki valóban kerületi lakos volt. Erre a helyzetre próbált megoldást találni Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere, fideszes országgyűlési képviselő, amikor Kósa Lajossal olyan javaslatot nyújtott be a parlamentnek, amely a helyi önkormányzatok feladatává teszi a településükön hajléktalanná váltak ellátását, illetőleg rehabilitálását.

Ez a lépés teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a kerületek érdemben foglalkozhassanak a kérdéssel. Józsefváros egy helyi népszavazás után léptette életbe sokat támadott intézkedéseit, melyek szabálysértésnek minősítették egyebek mellett a közterületen életvitelszerűen lakhatást. Kocsis Máté ezzel kapcsolatban a Mandinernek elmondta: „Soha senkit nem büntettek még önmagában azért, mert hajléktalan, vagy az utcán él és börtönbe sem került senki”. Kiemelte, hogy csak a kiemelt közbiztonsági ellenőrzés során közel 150 körözött bűnözőt találtak meg a rendőrök. Arról szerinte végképp hallgat mindenki, hogy sok hajléktalan a hatóságoktól kapott arról információt, hova mehetnek a hideg időben, milyen lehetőségeik vannak az ellátásra. Hozzátette: nem akarja elkiabálni, de úgy tudja, idén télen senki sem fagyott meg a VIII. kerületben.

A vitatott megítélésű rendészeti intézkedésekkel párhuzamosan ugyanakkor útjára indították a LÉLEK-programot, mely az eddigi, jobbára eredménytelen hajléktalan-programok után komplex módon próbál valódi kitörési lehetőséget teremteni az utcán élők számára. A mintaprogramot azóta már átvette Ferencváros és Kőbánya is, a cél pedig az, hogy országosan is meghonosodjon a rendszer. A programok mellé állt az illetékes tárca is, és biztosítja a szükséges forrásokat azok elindításához. „A Nemzeti Erőforrás Minisztérium nyitott minden olyan program felkarolására, mely új és/vagy komplex módon próbál megoldást találni egy-egy szociálisan hátrányos célcsoport problémájára” – közölte a Mandinerrel Soltész Miklós szociális államtitkár hivatala.

Mi is az a LÉLEK-Program?

A LÉLEK-program, vagyis a Lakhatási, Életviteli, Lelki-segítségnyújtási és Egzisztencia-teremtési Közösségi Program – ahogy a nevéből is kitűnik – valóban komplexen áll a problémához. A kezdeményezés lényege, hogy aki bekerül a programba, az rögtön kap is fedelet a feje felé, majd szinte másnap munkába is áll az önkormányzat egyik cégénél. Ha pedig néhány hónap után látszik, hogy magától is megáll a lábán, akkor beköltözhet egy önkormányzati bérlakásba. Először másodmagával, később – ha képes az önálló életvitelre – akár egyedül is. Bár ezzel az utolsó lépéssel a programnak vége, az illető sorsát ezután is követik. A program célja tehát az, hogy a hajléktalanok eljussanak az önálló lakhatásig, amit aztán fenn is tudjanak tartani.

A LÉLEK-programba – Józsefváros esetében – azok a hajléktalanok kerülhetnek be, akik igazoltan legalább 5 évig a kerületben laktak. Kocsis Máté a Mandiner kérdésére elmondta, szerinte egyáltalán nem szigorú ez az előírás. „Úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki be tudjon illeszkedni egy közösségbe, ne számítson csak átutazónak, szükség van legalább ennyi időre” – mondta.

A programnak két meghatározó intézménye van: az egyik a LÉLEK-pont, amely egyfajta ügyfélszolgálatként, illetve a LÉLEK-program szakmai bázisaként működik, az itt dolgozó szociális munkások végzik a fedélnélküliek mentorálását. A LÉLEK-program másik meghatározó intézménye a LÉLEK-ház, itt laknak a programban résztvevő hajléktalanok. A LÉLEK-Program komplexitását az adja, hogy egyszerre biztosít munkahelyet és lakhatást a résztvevőknek. Emellett gondoskodik azok egészségügyi ellátásáról, segít a jogi és hivatali ügyek intézésében is. De szerveznek képzéseket, tanfolyamokat és támogatják az ezekben való részvételt is. A LÉLEK-program ugyanakkor se nem kötelező, se nem zárt: ki is lehet belőle lépni, illetve aki „rászolgál”, azt ki is zárhatják belőle. Azonban később ezek a személyek is újra próbálkozhatnak.

Az önkormányzatokat segíti a programban többek között a Baptista Szeretetszolgálat is. Gyuris Tamás, a Baptista Szeretetszolgálat részéről a Mandinernek elmondta, elsősorban szakmai segítséget nyújtanak a programhoz. Emellett ők is biztosítanak szállást azoknak, akik a LÉLEK-házban nem férnek el. Kitért arra is, hogy Kőbányán most épül a LÉLEK-ház, Ferencvárosban pedig a program beindításán dolgoznak. Gyuris szerint a LÉLEK-program biztosítja a résztvevőknek a pozitív légkört, a kedvező körülményeket és a rendszeres jövedelmet, tehát ilyen tekintetben nem lehet panasz. Gyuris szerint sikeres lehet a program, az egésznek a kulcsát pedig a foglalkoztatásban látja. „Munka, így rendszeres jövedelem nélkül ugyanis esélytelen kitörni a hajléktalanságból” – tette hozzá.

Ahol már működik

A LÉLEK-program kiötlője Józsefváros, ahol már tavaly novemberben megnyílt a LÉLEK-pont, december közepén pedig már be is költözhettek az első lakók a LÉLEK-házba. A Koszorú utcában található kollégiumszerű intézményben két három és két négyfős szoba található. Jelenleg tízen laknak itt, kilenc férfi és egy nő. A program csak a lakhatást biztosítja a számukra, egyébként mindenki önellátó. A józsefvárosi LÉLEK-ház igazgatója, Horváth Szilveszter a Mandinernek elmondta, abszolút pozitívak az elmúlt két hónap tapasztalatai. „Mindenki teszi a dolgát, dolgozik, nincsenek problémák, nincsenek sem lopások, sem verekedések.” Hozzátette: az alkohollal sincs gond: egy személy akadt, aki nem tudta letenni a poharat, tőle kénytelenek voltak megválni. Előtte sincs viszont elzárva a program, ha szeretne, néhány hónap múlva újra próbálkozhat.

Horváth Szilveszter az eddigi tapasztalatokról elmondta: a program közben derült ki, hogy szükség van egy „zsilipházra”, egy LÉLEK-ház II.-re, ahova azok kerülhetnének, akik valamiért még nem készek a LÉLEK-házra. Utóbbiban ugyanis csak azok lakhatnak, akik dolgoznak is, sokan viszont elsőre nincsenek abban az állapotban, hogy felvegyék a munkát. Horváth hangsúlyozta, hogy a LÉLEK-ház nem hajléktalanszálló, inkább olyan, mint egy kollégium. Mint mondta, az ott lakók szabad emberek, akkor jönnek és mennek, amikor akarnak, nincsenek erre vonatkozó előírások. Ami kötelező, az a munka. Reggel 6 és délután 2 között dolgoznak a Városüzemeltetési Szolgálat berkein belül, utána viszont azt csinálnak, amit akarnak.

A LÉLEK-házban hetente egyszer tartanak egy lakógyűlés-szerű összejövetelt, ezen kötelező a megjelenés, minden más fakultatív. Jelenleg kézműves foglalkozásokon vehetnek részt az ott lakók, illetve van filmklub is. Hamarosan pedig számítógépes ismereteket tanulhatnak, három gép érkezik majd a házba. Horváth saját szerepét úgy fogalmazta meg, hogy bár igazgató a titulusa, nem főnökként viselkedik, hanem olyan segítőként, akire ha szükség van, akkor „elérhető”. Kollégája nincs, csak a biztonsági szolgálat emberei dolgoznak a LÉLEK-házban, de ők is inkább gondnokok, nem biztonsági őrök. „Nem kérdés, hogy a LÉLEK-ház mostani lakói el fognak jutni a program végéig” – válaszolta Horváth a Mandiner azon kérdésére, hogy vajon sikerül-e eljutni az önálló lakhatásig a programban jelenleg résztvevőknek.

„Adtam magamnak még egy esélyt”

A Koszorú utcai LÉLEK-házban beszélgetésbe elegyedünk Józsival, akiről valószínűleg kevesen mondanák meg, hogy húsz évig fedélnélküli volt, mielőtt decemberben beköltözött a házba. Józsi egy rosszul elsült szerelem következményei miatt került az utcára, még 1991 decemberében. Akkoriban nem érdekelte semmi, elvesztette a munkahelyét és a barátait is, gyakorlatilag nem maradt semmije sem. Mivel intézetben nőtt fel, így bár ismerte a szüleit, igazán szoros kapcsolat sosem alakult ki közöttük. Hajléktalansága alatt jobbára alkalmi munkákból élt, egy éve viszont már állandó munkahelye van a Városüzemeltetésnél. Nem is volt kérdés, hogy megpróbálkozik a LÉLEK-programmal. „Adtam magamnak még egy esélyt” – mondta a Mandinernek. Hozzátette: úgy gondolta, hogy többet érdemel annál, mint ahogy addig élt. Elmondása szerint ez volt az a gondolat, ami miatt a hosszú utcán töltött évek ellenére is tudta tartani magát, és sok sortársával ellentétben nem lett az alkohol rabja. 

„Szeretek itt lakni”  – ismeri el a LÉLEK-házról Józsi a TV-szobában. A helyiség egyelőre még puritán, de folyamatosan bővítik. A televízió mellett van DVD-lejátszó, amit a vasárnapi filmklubok során használnak, de itt lesznek a számítógépek is, ha majd megérkeznek. Ha akarnak, könyveket is olvashatnak, amelyeket a LÉLEK-ház igazgatója hozott nekik otthonról. „Szoktunk olvasni, de én inkább könyvtárba járok, mert másfajta könyveket szeretek” – tette hozzá. Józsi beszélt a  3 hetes hajléktalansegítő munkájukról is. Mint mondta egyik-másik fedélnéküli borzalmas állapotban került az ideiglenes „melegedőbe”, így egyáltalán nem volt könnyű munka rendbetenni őket, takarítani utánuk és megetetni őket. Józsi egyébként nagyon várja már, hogy eljussanak a programban a saját bérlakásig. Már most tervezi a lakásavatót. Mint Horváth Szilveszter igazgatótól megtudtuk, erre azonban még várnia kell, legkorábban tavasz végére, nyár elejére lesznek készen a lakások.

A Mandiner megkérdezte Kocsis Mátét milyen terveik vannak még a hajléktalanok problémájának megoldására. „Vannak még ötleteink”– mondta. Mint kifejtette, bővítik a LÉLEK-programot, kialakítják a zsilipházat, de segítenek azoknak az önkormányzatoknak, akik most vágnak bele a kezdeményezbe. „Mintaprogramként indítottuk és nem titkolt célunk volt, hogy minden település átvegye, ennek következtében pedig mindenki ellássa a saját hajléktalanjait.”

És a másik oldal

Megkerestük az ügyben a másik oldalt is: A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédő csoport korábban többször került konfliktusba a józsefvárosi önkormányzattal. Szerettük volna megtudni, hogy mi a véleményük a LÉLEK-programról. Azt a választ kaptuk, hogy„A Város Mindenkié jelenleg nem tud a témában nyilatkozni, de dolgozunk véleményünk kialakításán”. A szervezet blogján fellelhető korábbi nyilatkozat szerint „a józsefvárosi Lélek program elsősorban azért rossz példája az utcai hajléktalanság felszámolásának, mert rendészeti intézkedésekkel párosul, és olyan feltételeket határoz meg (pl. a VIII. kerületben minimum 5 éve állandó lakcím), amelyet nagyon kevés rászoruló tud teljesíteni.” Megkerestük a józsefvárosi hajléktalanügyben gyakran fellépő Kopiás Attila Steve aktivistát is, aki azonban riportunk publikálásáig nem válaszolt kérdéseinkre.