Piac kezdőknek és haladóknak

Józsefváros. Romos házak, sötét arcok. Mellékudvarok. Társadalmi periféria. Mindig is az volt. Nem hiszek a rehabilitációban. Így nem. Új irodaházak, penthouse-lakások..? Az nem megoldása a problémának, hogy az itt lakókat, problémáikkal együtt kisöpörjük a kerületből. Nem elég a területi, társadalmi rehabilitáció is kell!

 

 

Teleki tér. Az 1790-es évektől tér. Eleitől fogva piactér. Kezdetben marhavásártér, 1897-től Használt Piac, később munkaerőpiac. Egykor az egész, 22 hektáros terület vásártér volt. Mára a délnyugati háromszögbe szorult a megmaradt élelmiszerpiac. De még mindig piac!

Célom egy keret létrehozása volt. Egy keret az itt élők mindennapjaihoz, egy keret a tér rendezéséhez, egy keret a piachoz. Egy ház, mely a tér, a kor és a társadalom szövetét nem fejti vissza, inkább tovább szövi.

 

A tér furcsa, L-alakú  képződmény. Sarkába beszorítva a zsúfolt, koszos, összetákolt piac. A már-már értelmezhetetlenül nagy, kihasználatlan és használhatatlan zöld közepén egy benzinkút. A Fiumei út tengelye kínos lezárás, iszonyú forgalmával tudomást sem vesz a térről, vakon elzúg mellette. A jelenlegi piac sufnijaira 6-8 emeletes lakóházak ablakai néznek. Használható tereket szerettem volna létrehozni, ezért döntöttem úgy, hogy elszakadok a meglévő beépítéstől, és a jelenleg összefüggő térfolyamot két, jól lehatárolt városi térre osztom. Ez megoldást kínál a piac szorult helyzetének feloldására, a feltöltés és hulladékkezelés tisztázására, de megoldást kínálhat a létrejövő, emberi léptékű közterek belakására is…

 

A piacok kora, úgy tűnik, lejárt. Bevásárlóközpontok, elvétve vásárcsarnokok jelentik a nagyvárosok kiskereskedelmét. Talmi csillogás. Szegény vásárlók, kizsákmányolt termelők, gazdag kereskedők. Ez a gazdaság válsága. A valódi piac nem a gazdaság képzetes törvényei szerint működik: ahol a vásárló személyesen találkozik a termelővel, ott ez a személyes kapcsolat tartja életben a kereskedelmet. Hiszem, hogy erre van szükség. Olyan piacot szerettem volna létrehozni, mely már az építészet eszközeivel előre vetíti az alatta folyó kereskedelem dinamikáját. Olyan teret, ahol az időjárás természetes része a működésnek, ahol télen hideg van, nyáron meleg, amin átfú a szél, ahol az árusok örülnek egy napsütéses, őszi szombatnak. Ezt az épületet a szél szellőzteti és világításáról a Nap gondoskodik. Próbáltam mellőzni minden fölösleges és drága szerkezetet, hogy a beruházási- és üzemeltetési költségek ne növeljék az áruk árát.

 

Kérges, kemény emberek élnek errefelé. Idős özvegyek, munkanélküliek, cigányok. Szegények. Ők nem kérnek, megpróbálnak csöndesen leélni egy-egy életet, ki-ki a lehetőségei szerint. Nincs szükségük fényesen csillogó, méregdrága házakra. Olyan piac kell nekik, ami olcsó, de átlátható, tiszta és tisztántartható. Ezért csak a legszükségesebb tereket fedtem le, és csak a legszükségesebb helyeken hőszigeteltem. Az épület falait zsalukőből terveztem, mely egyszerű, olcsó, de ami fontos, hogy „épül”. Nem öntik, hanem egyenként egymásra rakják. Éles, érdes, rideg, de együtt egy finoman strukturált, homogén felületté válhat…

Köszönet a segítségükért és végtelen türelmükért konzulenseimnek: Szabó Leventének, Hőnich Richárdnak, Páricsy Zoltánnak, Sipos Andrásnak, Kontra Jenőnek, Majoros Andrásnak, Rostás Zoltánnak és barátaimnak: Lucának, Kecskeméti Orsinak, Szilberhorn Nikének, Győre Violának, Komonczy Balázsnak, Kacsó Janinak, Kincses Zolinak, Obermayer Kornélnak és Susuk Marcinak!

Juhász Kristóf

tervező: Juhász Kristóf Attila

tervezés éve: 2010