2008. szeptember 11. 19:43
A nyolcadik kerületben, a Magdolna–negyedben ma már nemcsak az épületek, a közterek, hanem az emberek is megújulnak, újraélednek, feleszmélnek. Nincs itt már se prostitúció, se gengszter-romantika. A Magdolna–negyed szociális rehabilitációjának első nagy építészeti megvalósulása a Kesztyűgyár csütörtökön a Mátyás a tehetséges rendezvénnyel nyitott a „nyócker” és az egész világ előtt. Mátyás igazságot hirdet, és tehetségeket keres a régi gettóban a Mátyás téren. Alföldi Györggyel, a Magdolna–negyed szociális rehabilitációjának vezetőjével beszélgettünk.
A Magdolna-negyed rehabilitációja 2004-ben kezdődött meg. A rehabilitáció nem egyszerűen a negyed épületeit, közterületeit érinti, hanem az embereket is. Azt gondolom, hogy ez nem egy megszokott hozzáállás, legalábbis itthon.
Alföldi György építész, a Rév8 ZRT igazgatója: Ez egy szociális – város rehabilitációs program, ami Európában egy begyakorlott művelet, de a Lajtán innen ez az első ilyen próbálkozás, aminek az a lényege, hogy hogyan lehet a városszövetet úgy megújítani, hogy nemcsak a házakra koncentrálunk, hanem az itt élő emberekre is.
Hogyan lehet?
Abban egészen biztos vagyok, hogy nagyon nehezen lehet. A legnagyobb kihívás számunkra az együttműködéseknek a megteremtése. Magyarországon borzasztó nehezen tanuljuk meg, hogyan kell együttműködni, hogyan kell azonos célokért együtt küzdenünk, hogyan kell különböző szintek között – jelen esetben önkormányzati, civil, lakossági, kormányzati szintek – kommunikálni egy-egy cél érdekében. Mi is ezt tanuljuk, az emberekkel együtt.
Konkrétan mit jelent a szociális városrehabilitáció?
A szociális szó annyit takar, hogy - idáig a városszövet elemeit egy-egy város rehabilitáció során csak felújították, kifestették, rendbe tették - mi nem a házak megújításával, hanem közösségi programok szervezésével, civil szervezetek idecsábításával, a szomszédos iskola nevelési programjának megújításával kezdtük, és emellett még természetesen négy ház megújításán is elkezdtünk dolgozni.
Önnek, illetve az ön munkatársainak mi a foglalkozása?
A RÉV8 Zrt egy olyan integrált város rehabilitációs szervezet, ahol a kollegáim zöme ma már nem is mérnök, hanem szociológus, szociális munkás, tanár, kommunikációs szakember, művelődésszervező.
Fotó: Bátky-Valentin Szilvia
Kattintson a képre, galéria nyílik!
De én úgy tudom, hogy Ön építészmérnök.
Építész vagyok, de foglakozom városépítészettel, egyetemen is tanítom, és a városépítészet az a szegmense az építészetnek, amibe már az emberek is beletartoznak.
Milyen civil szervezeteket tartottak fontosnak idecsábítani?
Jelenleg négy civilszervezettel vagyunk szoros együttműködésben.
Az egyik egy közösségfejlesztő civilszervezet, akik szomszédsági egységekkel, kisebb lakóközösségek szervezésével foglalkoznak, a másik csapat a Zöld Fiatalok, akikkel főleg zöld udvarok, zöld programok kialakításában dolgozunk együtt, a harmadik a Kapocs Alapítvány, akik hátrányos helyzetű és csellengő fiatalokkal foglalkoznak az iskolaidő és az esti zóna között. Nekik nagyon fontos szerepük van abban, hogy az utcáról begyűjtsék a fiatalokat, megtalálják velük a közös hangot értelmes, őket is érdeklő foglalkozások keretében. A negyedik szervezet egy magyar-roma közös kulturális egyesület.
A 2004-ben kezdődő rehabilitációs programnak a most megnyílt Kesztyűgyár Közösségi Ház - amely a Mátyás, a tehetségesnek is otthont ad – az első nagy építészeti megnyilvánulása. Mire lesz jó a Magdolna – negyednek, a nyolcadik kerületnek a Kesztyűgyár?
Mi azt szeretnénk, ha a jövőben a Kesztyűgyár lenne a negyed központja.
A kormány és a kerületi önkormányzat aláírt egy újabb támogatási szerződést 2,2 milliárd forintról, tehát a Magdolna – negyed rehabilitációja tovább folytatódik. Mi azt szeretnénk, ha a Kesztyűgyár lenne az egész rehabilitációs program szíve-lelke. Itt fognak dolgozni a RÉV8 munkatársai, és lesz egy ifjúsági tanácsadó iroda is, amely munkaerő-képzési és életviteli tanácsadással foglalkozik majd. Kialakítottunk a Kesztyűgyárban olyan termeket, ahol a gyerekek önkifejező képessége fejlődhet tovább, számítógépes, képzőművészeti foglakozások tartására alkalmasak. Lesz persze egy internet kávézó is, ahol délelőtt angol órák zajlanak majd, és van egy nagytermünk is, öltözőkkel, amely különböző produkciók előadására alkalmas, amibe belefér a drámától kezdve a tai – chi ig sok minden. Tehát a Kesztyűgyár egy közösségi szolgáltató ház akar lenni, és ezért örültünk meg, és veszünk ezerrel részt a Mátyás, a tehetséges fesztiválban is.
Hogyan akarják becsábítani az embereket a Kesztyűgyárba? Hogy gondolja, jönnek majd maguktól, vagy szükségük lesz „hívószóra”?
Én azt gondolom, hogy ez egy szemérmesebb feladat. Tehát nem olyan, hogy kiírjuk az ajtóra, hogy mától nyitott a Kesztyűgyár.
A hívószót átvitt értelemben értettem…
Persze, persze. A folyamat, amiben mi gondolkodunk az egy szemérmesebb dolog, hiszen Magyarországon nagyon kevés ilyen típusú ház valósult meg az utóbbi pár évben. A nyolcadik kerületi emberek, pedig még inkább el vannak szokva attól, hogy a társadalom valamilyen szolgáltatást nyújt feléjük…
…egyáltalán, hogy nyitott feléjük…
… és emiatt még nagyon sok a konfliktusforrás és az emberek be vannak zárkózva. Mi azt szeretnénk, ha lépésről-lépésre, először a gyerekeket, a fiatalokat, aztán a munkanélkülieket, a nőket szólítanánk meg a programokon keresztül. Egész nap nyitva lesz az ajtó.
Éjjel is?
Éjjel nem. Reggel nyolctól, este nyolcig. Ahogy a ház teljes üzemben elindul, azt szeretnénk, ha minél több embert tudnánk ide becsábítani.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés