Elviselhetetlen kánikula a fővárosban: megfejtették a rejtélyt
Budapest, hősziget
- Zs. A. - itthon@hetivalasz.hu
- Létrehozás: 2010.07.09. - 14:45
Pesten még a nyár is forróbb. Kánikulában a város hőszigetté változik, amin egyedül a zöldfelületek segíthetnek. A belvárosban egy-két nagy parknál többet ér a sok, pontszerűen elhelyezett utcakert, fasor, zsebpark.
A városi ember életminőségét károsan befolyásoló tényezők - zajterhelés, szennyezett levegő, kevés zöldterület - közül a legkevesebb szó a hőmérsékletről esik, pedig Budapest a magas beépítettség és a párologtató felszínek hiánya miatt hőszigetként működik.
Ez a jelenség a legnagyobb intenzitással nyáron figyelhető meg. Az első átfogó kutatást a témában 2007-ben készítette a Studio Metropolitana kutatócsoportja a Fővárosi Önkormányzat megbízásából. Ez is része volt a budapesti zöldfelületek problémáit feltáró kutatási programnak, melynek eredményeit most vándorkiállításon mutatja be a Magyar Urbanisztikai Társaság a Visegrádi Együttműködés országaiban, köztük június 28-tól Budapesten is. A város gyors változása miatt már a három-négy éves adatok is részben elavultak, de a folyamatokat és az alaphelyzetet jól jelzik.
Egy derült, kánikulai napon, augusztus 1-jén átlagosan három fokkal melegebb léghőmérsékletet mértek Budapesten, mint a közeli penci meteorológiai állomáson. A különbség nem egyenletesen oszlik el a nap folyamán: reggel 8-tól délután 6-ig a város levegője másfél fokkal melegebb a környezeténél, viszont az esti órákban öt fok is lehet a különbség - ekkor sugározza vissza magából a napközben elnyelt meleget az aszfalt- és betondzsungel.
A pár fokos léghőmérsékleti különbségnél azonban sokkal fontosabb a felszíni hőmérséklet nagysága, mivel elsősorban ez befolyásolja a város lakóinak közérzetét. Műholdfelvétel alapján elkészítették az adott napra Budapest felszíni hőmérsékleti térképét is, amely azt mutatja, hogy a hőmérséklet a város szinte egész területén meghaladta a harminc fokot, kivéve a budai erdőket, a hegyvidéki villanegyedet, a Gellérthegyet, a közparkokat és a temetőket.
|
Hőségriadó ingyen ásványvízzel: akár négy fokkal is melegebb lehet a fővárosban |
A legmelegebb területeken 40 fok fölötti felszíni hőmérséklet alakul ki, ilyen "forró pont" a volt Józsefvárosi pályaudvar környéke, a Nyugati és a Keleti pályaudvar, a Corvinus Egyetem, a csepeli iparterület, valamint Óbuda ipari zónája a Bécsi út és a vasút között.
A főváros területén nyaranta létrejövő hősziget tehát nem homogén összetételű, váltakozva találunk benne melegebb és hűvösebb mikroklímájú területeket. A domborzat, a légáramlási viszonyok, a felszíni vizek párolgása egyaránt befolyásolják egy környék klímáját, a Duna például hűs sávként fut végig a városon. A legfontosabb mérséklő tényezőt azonban a zöldfelületek jelentik.
Az nem meglepő, hogy a budai erdők hűvösebbek, mint a Baross tér, az viszont igen, hogy ez a hatás igen kis léptékben, pár tömb, sarok, utca esetében is jelentkezik. Miközben a Nyugati pályaudvar és közvetlen környéke valóságos hőcsapdaként működik, a Ferdinánd híd Westend felőli lehajtója pedig talán Pest legmelegebb pontja, a kettő között hűvös foltként rajzolódik ki a bevásárlóközpont tetőkertje. A sűrűn beépült VI. kerület jóval melegebb a városi átlagnál, de az Andrássy út két oldalán és a Városligeti fasor mentén néhány háztömb szélességben megjelenik egy enyhébb hőmérsékletű folt, amely pontosan egybeesik a villanegyeddel.

A másik érdekes jelenség, hogy a legnagyobb park is legfeljebb pár méternyi távolságra képes mérsékelni környezete hőmérsékletét. A Városliget a sűrű beépítésű belváros irányába mindössze egyetlen sarkot hűsít, a Szent István parktól nem messze, Újlipótváros belsejében átlagon felüli hőfokokat mértek. Ebből adódik a következtetés, hogy érzékelhető változást a belvárosban elsősorban nem egy-két nagyobb közpark létrehozásával lehet elérni, hanem sok, egyenletesen eloszló, pontszerű zöldfelülettel, vagyis utcakertekkel, fasorokkal, zsebparkokkal, a belső udvarok fásításával. Jó példa lehet a Hollán Ernő utca bevezető szakaszán az aszfaltozott felület helyén kialakított utcakert, vagy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár melletti fásított utcácskák.
A zsebparkok térnyerésének legfőbb gátja továbbra is az a várostervezői szemlélet, amely minden foghíjtelket beépítendő területnek tekint - az ingatlanfejlesztők legnagyobb örömére. Az elmúlt évtized belvárosi bontásai és új építkezései a VI-VIII. kerületben szinte mindenhol együtt jártak a belső udvarok beállt zöld növényzetének, faállományának kiirtásával. Első ránézésre egyedül a Középső-Ferencváros sok díjjal elismert, egekig magasztalt rehabilitációját gondolhatnánk ellenpéldának, ahol valóban hoztak létre új belső kerteket, ám a terület részletesebb vizsgálata alapján jól látszik, hogy a zöldfelület itt is csökkent, a beépítés intenzitása pedig nőtt (különösen a Tompa és a Mester utca között).
A külső városrészekben más a helyzet, itt a hőmérsékletet jelentősen befolyásoló, nagy zöldterületek létrehozására is lenne mód az egykori rozsdazóna rehabilitációjával (és a szántók, erdők, rétek rovására történő további terjeszkedés tiltásával). A jelek szerint a hősziget kialakulásáért a nagyvárosi lakónegyedeket, gazdasági, kereskedelmi, illetve vasúti területeket és a közlekedési csomópontokat lehet felelőssé tenni.
Ritka, hogy egy-egy ingatlanfejlesztés során a zöldfelület nagysága nem csökken (az ellenpéldák közül a legismertebb a volt ipari területen létrejött Graphisoft Park Óbudán), vagy legalább intenzív tetőkerttel mérsékelnék a felszíni hőmérséklet növekedését. Felvethető az is, hogy a tetőkert miért nem jelenik meg kötelező előírásként a nagy, dobozszerű épületek, bevásárlóközpontok, logisztikai központok esetében. |