Megdöbbenve olvastuk a Helyi Téma 2010 június 9-én megjelent számának VIII. kerületi mellékletében a "Kié lesz a Mátyás tér?" című cikket. A cikkben nyilvánvaló csúsztatások, valótlanságok szerepelnek, és nagyon erősen elfogult az egyik irányba. Nem tisztünk most eldönteni, hogy itt csak már-már bűnös információnélküliség van a háttérben, vagy tudatos inkorrektség Alföldi úr, esetleg a cikk írója vagy szerkesztője részéről, vagy csak a nyomda ördöge hibáztatható, de - lakossági érdekvédőként - szükségesnek látjuk az elhatárolódást. Éppen ezért – ha már az arra hivatottak nem ezt tették – elhatároztuk, hogy korrektül bemutatjuk a szembenálló álláspontokat, és az olvasóra bízzuk annak eldöntését, hogy az egymásnak feszülő érvek közül melyik áll hozzá – vagy az igazsághoz – közelebb. És nagyon bízunk abban, hogy ennyire egyoldalú cikkekkel a jövőben a lakosság – még ha mégoly "borzalmas" is amikor tiltakozik – nem lesz lesöpörve az asztalról. Minimum elvárjuk, hogy a kb. 200 helyi tiltakozót összefogó Német Judit eléri, hogy a Helyi Témában legalább egy rövid helyreigazítás megjelenik. Már csak a sértett lakótársaink rehabilitálása érdekében is. Ugyanis korántsem csak a parkolóhelyekről van szó, és végképp nem 15 emberről. Ha a riporter meghallgatta Német Juditot, akkor ezt tudnia kellett. Volna...

Tájékozódásunk forrásai (kezdve a legfrissebbekkel):

• Helyi lakóként saját közvetlen tapasztalataink.
• A cikk megjelenése óta a felháborodott lakók bejönnek a Közösségi Házba, és eredendően más témával foglalkozó tanácskozásokon is ezt a kérdést feszegetik.
• A 8ker.blog megfelelő oldalai (bemásoltuk), benne a beszkennelt eredeti tiltakozó felhívás fényképével, és különösképpen a hozzá fűzött hozzászólások végigolvasása.
• A Magdolna negyedről szóló cikkek (Magdolna cikkadatbázis) végigolvasása.
• A múlt hét csütörtöki lakosági fórum a Mátyás tér és környéke rendezéséről (május 27., 17 óra) tapasztalatai. (37 résztvevő, ebből két – nem helyi – támogatták a "sétálóutcásítást", néhány nem itt lakó nem foglaltak állást, és a többi, nagyon hevesen állást foglaló helyiek szinte egyöntetűen tiltakoztak, sorolva ellenző érveiket.
• Az előző héten tartott tavaszmező fórum, (a tiltakozók érveiket sorolták volna, de szavuk nem volt komolyan véve, és utóbb nagyon sérelmezték az elutasítás módját).

Csúsztatások, valótlanságok a cikkben:

• Csak a parkolóhelyüket féltik... A későbbiekben be fogjuk mutatni a tiltakozók álláspontját, és abból kiderül, hogy bár valóban a kiinduló motiváció a parkolóhely kérdése volt, de mára sokkal többről van szó.
• Hiba lenne 15 ember parkolási érdekeit... Ez a legdurvább, a biztosítékot leginkább kiütő állítás, ami kétszer is elhangzik a cikkben. Ugyanis 200 körül van az aláírások száma. Csak mi magunk 30 dühös emberrel találkoztunk a fórumon. Csak ez egyik házban 25 aláírás született. (Pontos adatokat nem tudunk, Német Judit nem jött el a megbeszélésünkre, pedig számítottunk rá)
• ...egy lapon említeni a kerületben élő 80 ezer ember igényeivel. Miért nem egyből a 2 millió budapestit emlegetjük? A Magdolna negyedben 12 ezer ember él (és nem 80 ezer). Ezek túlnyomó része soha nem megy a Mátyás térre. Ellenben a Mátyás tér közvetlen környékén élők nincsenek ezren. És ebből 200 már nem is olyan kevés! Ha figyelembe vesszük azt, hogy minden uniós projektnél (és nem csak annál, de ott még inkább) a helyi lakosok véleményét fokozottan figyelembe kell venni. Az egy másik kérdés, hogy igen, volt próbálkozás a tájékoztatásukra, da a mostani fejlemények tükrében megállapítható, hogy az nem volt eléggé teljességre törekvő. Azonban amikor a 200 15-re van csökkentve, és vele szemben a max ezres nagyságrend 80 ezerre van hízlalva, akkor az már a valóság durva elferdítése. Joggal érezhetik a tiltakozók magukat megalázva.
• ...azzal még jó néhány, a kerület fejlődését támogató intézkedést, fejlesztést is veszélybe sodornánk. Ebben nagyon sok igazság lehet. De ha ez a tárgyalási lehetőséget kizáró arroganciával van képviselve, akkor az ember – hát még az egyszeri lakos – nem igazán tudja elhinni, hogy tényleg lehetetlen bárminemű változtatás. És abban bízik, hogy ha kitartóan harcol, akkor legalább valami részeredményt elérhet. De úgy tűnik, hogy itt erre semmi esélyt nem akarnak hagyni. Higgadt tárgyalás, érvelés, meggyőzés helyett a másik semmibe vétele történik, ledegradálása. Ez nem előremutató...
• ...a mai napig nem egyértelmű, hogy tulajdonképpen kik azok, akik a kezdeményezés mögé álltak. A tiltakozás szervezőjén és 15 aláíráson kívül nem tud másról, többszöri próbálkozása ellenére nem volt alkalma találkozni azokkal az emberekkel, akik azért harcolnak, hogy ne legyen sétálóutca a környékükön. Ha Alföldi úr itt élne közöttünk, vagy ha valóban találkozni akart volna, akkor e mondat nem született volna meg. Így azonban messzemenően nem hiteles. Különösebb keresés nélkül az elmúlt két hétben többször is találkoztunk a szervezővel és munkatársaival, mindig a Kesztyűgyár Közösségi Házban találkoztunk vele, és mindig előre meghirdetett, a témával is foglalkozó rendezvényeken, Ezen programok szervezői mind el tudják érni Németh Juditot, a jelenléti íveken, levlistákon rajta vannak elérhetőségei, a leveleket a Rév8 munkatársai is megkapják, stb... Pestiesen: nem akarásnak nyögés a vége...

Ellenzők álláspontjai:

• Parkolási kérdések (parkolóhelyeket vesznek el, és nincs a környéken mélygarázs)
• Szállítási kérdések (helyi kisisparosok – üveges, számítógépes – kuka, bútorok, nagybevásárlás - Palotanegyedi példákon keresztül),
• Levegőszennyezési kérdések (parkolóhelyet kereső kocsik környezetterhelése a kibocsátott gázokkal, környező utcák leterhelődése az innen kizárt plusz forgalommal és a parkolóhelyet kereső autókkal - hivatkozás pl. az állítólag élhetetlenné vált eddig csendes Röck Szilárd utcára),
• Felújítási sorrendről szóló kérdések (előbb utcát kövezünk, és utána foghíjat számolunk fel, házat építünk, újítunk fel?),
• "Érettség" kérdései (a hajléktalanok most is lepik és szennyezik a terepet, semmi előrelépés évek óta, csak a helyzet rosszabbodik, és majd közöttük sétálva fogjuk élvezni a díszburkolatot, nem előbb a köztisztaságot kellene rendezni nem eltekintve a "neveletlen" kutyatartók által okozott szennyeződésre?),
• Előbb a Dankó utca rendberakása (foghíjtelkek beépítése, hajléktalanok ügyének megoldása)
• A "mulatónegyed" kérdései (egyre több nagy hangerejú szabadtéri koncert, várhatóan idetelepülő szórakoztatóipari egységek hajnalig tartó dáridói, lásd Palotanegyed és VII kerületiek hasonló tapasztalatait a 8ker blogon),
• A zárt utcarészek miatt értékcsökkenő és eladhatatlan lakások. Nem vitatják, hogy a máshonnan idejövők inkább értékelik a rendezettebb zárt utcát. A lényeg a máshonnan idejövőn van, és nem az itt lakón. Ide csak az költözzön, aki eleve gépkocsimentes életet tud élni, vagy csak alkalmi autós. De aki már itt lakik, és rá van kényszerülve a rendszeres gépkocsihasználatra?
• "Az egy dolog hogy a Kandós fiatalok itt is sétateret akarnak maguknak, de ezt ne verekedjék át tűzzel-vassal azokon, akik előttük is már ott éltek, és utánuk is ott fognak még élni"
• A zárt utcán drágábban szolgáltató kisiparosok kérdése. Mivel nem tudnak bemenni, közel parkolni, ezért drágábban szolgálatatnak, vagy nem is vállalják.
  
  Hát, kicsit több, mint a "Csak a parkolóhely"...

Támogatók álláspontjai:

• Nem igaz, hogy eladhatatlan a lakás, vagy hogy csökken az értéke, inkább nő. Van, aki ezért költözik ide.
• A parkolás magánügy, oldják meg a tulajdonosok. Például parkoljanak a külvárosban, és ne autóval járjanak, hanem csak a nélkülözhetetlen esetekben.
• Ha rendbe rakják az utcát, akkor szívesen jön ide a tőke (ők a környezetet nézik), jönnek a magánvállalkozások, és ezek mind a dolgok javulást generálják majd.
• Valóban lehetségesek kevéssé hatékony megoldások is, de összességében a javító hatásúak túlnyomó többségben vannak, ezek a milliárdok nagyrészt nem a mi adóinkból születtek, és dőreség lenne ezt elutasítani.
• Aki valóban nem tudja elfogadni a környék átalakulását, az fontolja meg, hogy elköltözzön másik helyre.
  És sok egyéb megfogalmazás, amelyeket sokat hallunk, és amelyekben mindben sok-sok igazság van. De csak az érem egyik oldalai.

Elhibázott a tiltakozók stratégiája:

• Valahol a tiltakozók tudják, hogy mindent megváltoztatni már nem tudnak. Ezért a kezdeményezők kompromisszumot kínálnának. De ez valahogy nem jön át, és olyan hangosan sorolják panaszaikat, egyes megnyilvánulók közülük oly sokszor térnek vissza a teljes elutasításra, hogy a felajánlott kompromisszumkészség nem éri el az ingerküszöböt. Pedig lennének javaslataik...
  - Kérik, hogy a lezárt szakaszon épüljön fűrészfogas parkolóhely csak a célforgalom számára.
  - Kérik, hogy a célforgalom bemehessen - de csak az!
  - Javasolják, hogy a Mátyás tér legyen egyirányúsítva (esetleg a Dankó is), és a másik irány a Teleki tér mellett menjen ki a Népszínház utcára. Így egyértelműen csökkenne az átmenő forgalom (a felére).
  - Kérik, hogy valahol – például nagyon közeli mélygarázsban – biztosítson nekik az önkormányzat kedvezményes – tehát fizetnének érte! – parkolási lehetőséget. Ez is jogos kérés, hiszen egyébként valóban ellehetelenül minden környező utca, ahol így is folyamatosan egymást érik a parkoló autók.
• A tiltakozók is használnak olyan állításokat, megfogalmazásokat, amelyekkel abba az irányba viszik a "párbeszédet", hogy az ki se alakulhasson.
  - Jellemzően ilyenek például a Rév8 munkatársainak becsületességét, elkötelezettségét, megkérdőjelező megfogalmazások.
• Lehet, hogy ha a két fenti dologban bölcsebbek/visszafogottabbak, akkor most előrébb lennének.
• Lehet, hogy nem kellene mindenben fenntartások nélkül hinni a Palotanegyedből, VII kerületből, stb érkező vészjelzéseknek. Korrekt kivizsgálásra lenne szükség. De ebben sajnos a Rév8 a helyi lakók előtt már hiteltelen. Lehet, hogy a szakma egy részét az elmúlt évek sajtókampányai meggyőzték, de a helyi lakókat, mint a fenti ábra is mutatja – nem sikerült. Tartani lehet tőle, hogy a jövőben egyre nagyobb ellenállásba ütköznek, pedig nem lehetetlen, hogy nagyon sok kérdésben nekik van igazuk.

Javaslatunk:

1. Higgadtan le kell ülni, és egymást partnernek valóban elfogadva tárgyalni, megkeresve azokat a lehetőségeket, amelyekben valamennyire közelíthetők az álláspontok. Ebben a Magdolna negyedi Szomszédsági Tanács – megfelelő előkészületek után – szívesen segít.
   - Hátha mégis van olyan dolog, amiben lehetséges kicsit módosítani a már elfogadott terveket.
   - Ha ez tényleg nem lehetséges, akkor vegyék  a fáradtságot, és felnőttként kezelve a másik felet ezt bizonyítsák is be.
2. Kérjük a nem itt élő mindenféle partnereket, hogy bármennyire is markáns véleményük van, fogadják el, hogy ez a kérdés elsősorban az itt élő emberek érdekeit szolgálja vagy sérti. Álláspontjukkal lehet nem egyetérteni, de nem söpörhető le az asztalról, és nem lehet a nem itt élő emberek tömegeire hivatkozva kikényszeríteni – még a fejlődést sem.
3. Súlyos vádak hangzanak el más, már felújított térségek lakóitól. Megvizsgálandó, hogy ez mennyire masszív ottani helyi vélemény, vagy mennyire marginális. Ebben is segíthetünk. A Rév8 vagy egyéb, felújításban érdekelt intézmények sikerpropagandája már kevés a lakosságnak, de egy pártatlan, lakossági kezdeményezésre megszervezett, szakmailag korrekt felmérés sok kérdést a helyére tenne.
4. Megvizsgálhatjuk, hogy a máshol jelzett, és valóban jelenkező/várható problémákat hogyan tudnánk itt helyben értelmes kompromisszumokkal, a hatóság által vállalt, és valóban a helyi lakosság által ellenőrzött kötelezettségekkel csökkenteni, kezelni. Nagy részüket nem a már nehezen mozdítható Magdolna II keretei között, hanem más projekt részeként.
5. Senkinek nem érdeke, hogy a tiltakozás hullámai Brüszelig eljussanak. Azzal valóban sok-sok millióval szegényebbé válna nem csak a Magdolna negyed, hanem az ország is.

Budapest, 2010. június 12.

F.S.
MANESZOTA
szerkesztő