A főváros legszínesebb kerülete
Ahol mindenkit szívesen látnak
szerző: paulik | lapszám: 2007/1. január
A Fővárosi és a Józsefvárosi Önkormányzat tulajdonában lévő Rév8 Zrt. vezérigazgatójával, Alföldi Györggyel való találkozásom arról győzött meg, hogy minden sikeres építészeti beavatkozás csak a lakókkal való folyamatos megbeszéléssel és együttműködéssel hajtható végre.
– Milyen feladatok előtt állnak jelenleg?
– Ahogy Európa regionális felosztása megtörtént, úgy fog ez Magyarországon is érvényesülni. Ilyen szempontból a helyzetünk ellentmondásos: a főváros gazdasági mutatói olyan jók, hogy szociális problémák megoldására nehezen kap pénzt az uniós alapokból. Pedig Budapest talán legszegényebb részén dolgozunk, a Magdolna negyedben. Az itt zajló szociális városrehabilitáció során a kerület egymaga próbálja, a főváros segítségével, kihúzni magát áldatlan helyzetéből.
– Az európai uniós támogatásra vár az ország, ezért óriási versenyre lehet számítani. Önök is kész programokkal indulnak az EU-s forrásokért?
– Mindenki nagyon felkészült, és sokat dolgozik azért, hogy jó programokat tudjon bemutatni. Józsefváros a főváros legszínesebb kerülete: a Nemzeti Múzeum és a Palota negyed a magyar arisztokrácia lakhelye volt, ahol intézmények, egyetemek, főiskolák találhatók. Egészen más képet mutat a Teleki tér és környéke, ami a budapesti szegények tradicionális lakhelye volt régen, és ma is az. Ezért a Rév8 programjaival elsősorban a kerület különböző részeinek önálló arculatát kívánja megőrizni és erősíteni.
– Mi az, ami már megvalósult, és milyen terveken dolgoznak jelenleg?
– Elkészült a sétálóutca a Kálvin tér és a Mikszáth Kálmán tér között. Itt az önkormányzati és a társasházak felújítása is megindult. Látszik, hogy szeretnek itt élni az emberek, valamint hogy az épületek és lakások tartják az értéküket. Más a helyzet a Magdolna negyedben, a Mátyás tér és környékén, ahol nagyon alacsonyak az árak, és úgy tűnik, hogy ez hosszú távon nem változik. A Józsefvárosi Önkormányzat döntést hozott arról, hogy ez egy olyan terület legyen, ahol emberi körülmények között lehet élni, de az ingatlanárak mégse szökjenek az égbe, hogy emiatt a szegény embereknek el kelljen költözniük.
– Mit tesznek lehetővé a szűkös anyagi források? Hogyan segítenek magukon?
– 2005 októberétől arra beszéljük rá az önkormányzati házakban lakókat, hogy kezdjenek el – velünk együttműködve – a házukért dolgozni. A kollégáim rendszeresen kijárnak, beszélgetnek az emberekkel, lakógyűléseken vesznek részt. Volt, ahol a közös munkába is beszálltak, amivel végképp meggyőzték a lakókat, hogy komolyan gondoljuk a velük való kooperálást. Karácsony előtt egy találkozót szerveztünk, ahol Józsefváros polgármestere köszönte meg a közös munkát. Elmondtuk azt is, amit nem sikerült elvégezni. Szeretnénk, hogy a lakók minden év végén pontosan lássák, mit ígértünk, abból mi teljesült, és kin múlott, ami elmaradt.
– Nem ehhez voltak szokva. Mit szóltak hozzá?
– Hálásak érte. Mi kezdtük el Magyarországon először ezt a módszert. Helyre kell állítani a bizalmat. Először a társadalmi szövetet kell összevarrni, csak utána lehet a környezeti megújításba belefogni. Amikor már megvan az a kohézió az emberek között, amire lehet építeni. Európai uniós alapelv a szinergia, hogy egyszerre, egymást erősítve fusson az egészségügyi, a szociális, a foglalkoztatási, a környezetvédelmi és a műszaki program egy-egy területen. Úgy gondoljuk, hogy az igazi probléma az emberek és az intézményhálózat közötti bizalomhiány, ezért sokat foglalkozunk az emberekkel. Ugyanezt tesszük a Palota negyedben és a Corvin sétányon is. Ez utóbbi egy olyan rehabilitációs program, amely leginkább lecseréli a leromlott épületállományt. Ebben tanultuk meg, hogyan kell az emberekkel kapcsolatot kialakítani, és a befektetővel együttműködni. A társadalmi törekvés is része az összefogott munkának a meglévő törvényi keretek között, a helyi kisvállalkozók munkához jutását támogatjuk azért, hogy csökkenjen a kerületben a munkanélküliség.
– Mire lenne szükségük ahhoz, hogy a már elért eredményeiket meg tudják őrizni?
– A hosszú távú munkához legalább tíz évig tervezhető forrásra. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az ígéreteinket be tudjuk tartani. Különben a kezdeti nagy lelkesedés után elveszítjük az embereket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó